Történetünk akkor kezdődött, amikor május közepén megnyílt A Pál utcai fiúk (Vándorkiállítás egy legendás regény életéről) című tárlat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Központi Könyvtárának átriumában. Fölvonult ott és akkor Dippold Péter, a központi könyvtár igazgatója, E. Csorba Csilla művészettörténész a Petőfi Irodalmi Múzeumtól (annak korábbi igazgatója), Geszti Péter, A Pál utcai fiúk című musical szövegírója és Dian Viktória, a Móra Könyvkiadó főszerkesztője. Fontos és ismert nevek, fontos pozíciók, hát gondoltam, érdemes lesz megnézni a tárlatot, kiváltképp, hogy a világszerte ismert, számos országban (például Olaszországban, Brazíliában, Lengyelországban és Japánban) ajánlott olvasmány Molnár Ferenc-regény 110 éve, 1907-ben jelent meg.
Aztán tegnap beléptem az átriumba, és azzal kellett szembesülnöm, hogy néhány információs táblán és egy installáción kívül az égegyadta világon semmi, de tényleg semmi nem látható. Oda is kellett mennem az egyik információs pulthoz – miközben féltem, rákérdeznek, nincs-e véletlenül könyvtartozásom még tíz évvel ezelőttről, de nem kérdeztek –, hogy megtudakoljam, biztosan ennyi-e az annyi. Kedvesen és mindenféle rosszallás nélkül elmondták, bizony, ennyi, se több, se kevesebb. És akkor az installációhoz léptem, amelyen azok a szoboralakok voltak befényképezve, amelyeket még a regény századik évfordulójára készített bronzból Szanyi Péter a Práter utcai általános iskola elé, és azt kellett látnom, hogy az alakokról készült fényképek életlenek. (E cikk illusztrálására azt kértem a fotós kollégától, hogy az eredeti szobrot fényképezze le, remélem, jobban is mutatnak, mint a kiállítás maga.) Kár, hogy a telefonom QR-kód leolvasására egyelőre alkalmatlan, mert az installációban és a kiállításban ez volna maga az interaktivitás, mármint a QR-kód, és nem tudtam ellenőrizni, hogy vajon működik-e. De lehet, hogy jobb is.
„Minden, amit eddig nem tudtál A Pál utcai fiúkról!” – áll a kiállítás bevezetőjében, ezért nem is árulnám el, hogy mikor született Molnár Ferenc, milyen volt az ő élete, kik voltak a szülei, mikor született maga a regény, mit gondolt saját könyvéről a szerző, kik a szereplők, Molnár milyen valós személyekről mintázott bele karaktereket, kik illusztrálták a könyvet a későbbiekben, mikor és hogyan jelent meg belőle filmváltozat és színpadi adaptáció, milyen játékokat játszottak a grundon, milyen helyszíneken zajlik a történet, és így tovább. Mert ezek mind ott sorakoznak az információs táblákon, és nem szeretném, ha ebből a cikkből derülne ki mindaz, amit a kiállítás nem tudásként aposztrofál.
