„Már csak Istennel tudok szót váltani”

Yaghanok, kamasszok és a korniak: akiket kihalt nyelvek híres utolsó anyanyelvi beszélőiként ismerünk.

Hiába viszont a helyismeret, a hosszú jelenlét és a remek alkalmazkodóképesség, az érkező spanyolokkal már nem bírtak el. A megmaradtak közül egyedül Cristina Calderón az, akinek még a szülei is egyaránt yaghanok voltak. Ugyan népe nyelvét igyekezett átadni unokájának, unokahúgának, de hozzá hasonló mértékben, anyanyelvi szinten mások már nem beszélik ezt. – Pótolhatatlan lesz a veszteség, ha már ő is távozik közülünk – mondta nemrég az AFP-nek a Puerto Williams-i antropológus, Maurice van de Maele.

A yaghan mellett több nyelvet is ismerünk, amelynek utolsó beszélőjét a közelmúltban vesztettük el. Huszonnyolc éve, 1989. szeptember 28-án hunyt el az addig tréfásan „az utolsó kamassz öregasszonyként” emlegetett Klavgyija Plotnyikova. A szamojéd nyelvet a Szaján-hegységben beszélték, és már Plotnyikova sem lehetett aktív nyelvhasználó, inkább csak feleleveníteni tudta. Amikor egyszer megkérdezték, tud-e még valakikkel kamasszul szót váltani, úgy válaszolt: csak Istennel és a rénszarvasokkal. Az orosz apától és kamassz anyától származó asszony hosszú életet élt, 1895-ben született Közép-Szibériában. Az ötvenes évektől kezdve környezetével már csak oroszul tudott beszélgetni, ez pedig befolyásolta azt is, mennyire tudta felidézni a kamassz kiejtést, szavakat, mondatszerkezeteket. De hallhatjuk őt, ha akarjuk: Lennart Meri 1970-es filmje, A vízimadarak népe (Veelinnurahvas) elején málnát gyűjt, majd kamasszul mond néhány mondatot.

Sokáig kutatták a kelta nyelvek brit ágához tartozó korni utolsó anyanyelvi beszélőjét is, sőt. Ez esetben még újraélesztéssel is próbálkoztak. Az 1676-ban elhunyt Chesten Marchantot találták végül, aki utolsóként beszélhette kizárólag a cornwalli nyelvet. Mások az 1777-ig élt Dolly Pentreathet tartják az utolsónak, mert bár ő jól beszélte az angolt is, mégiscsak anyanyelvi ismerője volt ennek a nyelvnek. A XX. században végül nagy erőfeszítéseket tettek az újraélesztésére: szótárakat adtak ki, általános iskolákban oktatták, 2008-ra pedig már közel kétezren beszéltek folyékonyan korniul. Olyan egynyelvű periodikák is léteznek már, mint az An Gannas vagy az An Gowsva. A 2011-es cenzuson már hatszáz anyanyelvi szintű beszélőt sikerült találni.