A Pécsi Nemzeti Színháztól jobbra diszkrét, alig észrevehető lépcső vezet a mélybe: odalent található a művészbejáró és a színészbüfé. A POSZT versenyprogramját, amelyet Árkosi Árpád rendező és Kovács Dezső kritikus állított össze, záró péntek éjszakákat rendre itt töltik az újságírók, fotósok, színházközeli kíváncsiskodók. Legkevésbé a színészek és a rendezők vesznek részt a vibráló hangulatú várakozásban, esélylatolgatásban – érthető módon. Idén is volt miért izgulni persze, hiszen a hullámzó színvonalú versenymezőnyben akadtak igen erős előadások.
Ülünk a nézőtéren: copfos kislány klimpírozik nekünk háttal, olykor félreüt eleinte, majd rutinos, szinte virtuóz zongorajátékra vált. Fokozza a meglepetést a színpad félköríves fordulata: akit kislánynak hittünk, szakállas férfi, hosszú hajjal. Így kezdődik a legjobb előadás díját elnyerő Örkény színházbeli Mesél a bécsi erdő. Az Ödön von Horváth-darabot (a rendező Bagossy László) felvezető geg kétségtelenül telitalálat, magában hordja a dráma címe és tartalma között feszülő ellentmondást. (A „klimpírozót”, Kákonyi Árpádot a legjobb színházi zenéért tüntették ki.) Az egyébként nem hibátlan rendezés a 2016. tavaszi bemutatót követően igen nagy sikert aratott. Hozzájárult ehhez a kiváló játék; Für Anikó trafikosnője nagy ívű, mély alakítás, a legjobb női mellékszereplő elismerését kapta. Az Ödön von Horváth-opus tehát tulajdonképpen tarolt a szemlén, hiszen Ignjatovic Kristina terveinek köszönhetően övék a legjobb jelmez díja is.
A legjobb rendezés Székely Krisztáé, akinek Nóráját tavaly december végén mutatta be a budapesti Katona József Színház. Az Ibsen-darabra az 1880-as hamburgi ősbemutató óta bizony rakódott némi por; a Katona-beli előadás azáltal válik érvényessé, megdöbbentően széppé, hogy készítői első lépésként dekonstruálják a művet, majd csekély áthangoló munka után modern környezetben építik újjá. A legjobb női főszereplő Ónodi Eszter Nórája: hiteles alakítás, amely széles regiszteren enged betekintést a hősnő belső világába, szinte a gondolataiba. Trill Zsolt a legjobb férfi főszereplő III. Richárdként (a Gyulai Várszínház és a Nemzeti közös produkciója, a rendező ifj. Vidnyánszky Attila): gonoszsága annyira mentes a gonoszság primer jegyeitől, hogy még szövegéből is kimarad a jellegzetes mondat: „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.” A legjobb férfi mellékszereplő Nagy Viktor (Apátlanul, kecskeméti Katona József Színház), a legjobb 30 év alatti női színész Sodró Eliza (A falu rossza, szombathelyi Weöres Sándor Színház), a férfi pedig Gyöngyösi Zoltán (a már említett III. Richárdból). A legjobb koreográfiáért Bodor Johanna (A chicagói hercegnő, Budapesti Operettszínház), a legjobb írói és dramaturgi munkáért Wéber Kata és Boronkay Soma (Látszatélet, Proton Színház), a legjobb díszletért Ágh Márton (Látszatélet, Proton Színház), a legjobb fénytervért Yuri Kordonsky (A mélyben, Kolozsvári Állami Magyar Színház) vehetett át elismerést. A közönségzsűri díját az Apátlanul-ban nyújtott alakításáért Kocsis Pál vehette át, akit a MASZK Országos Színészegyesület és a Mozaik Művészegyesület legjobb férfi alakításáért is járó díjjal is elismertek.
Meglepő, hogy Alföldi Róbert rendezését, a Futótüzet némiképp igazságtalanul egyáltalán, semmilyen tekintetben sem méltatta a szakmai zsűri. A főszereplő Kováts Adél csupán a MASZK Országos Színészegyesület legjobb női színésznek járó elismerését vehette át megrendítő és fájdalmasan szép alakításáért.
