Szexuális zaklatástól a „kakis” könyvig

Egyre több gyerek- és ifjúsági könyv mesél arról, amiről nem szívesen beszélünk.

A felnőttek teljesen máshogy közelítenek egy könyvhöz, mint a gyerekek. Ha egy problémát a szöveg a gyerek perspektívájából ábrázol, akkor ő pontosan annyit ért meg belőle, amennyit leírtak. Amikor azonban egy felnőtt olvas el egy ilyen történetet, akkor a saját tapasztalatait, többlettudását is belevetíti, és emiatt könnyen úgy érezheti, a szöveg nem való gyerekeknek. – De biztos vagyok benne, hogy a népmesékkel kapcsolatban kevés szülőben merül fel, hogy miután a gyereke a boszorkányról olvas, aki feldarabolja a királylányt, el fogja sajátítani a rossz példát – hangsúlyozta Győri Hanna.

Manapság már a legtöbb gyerek- és ifjúsági könyvkiadó külön sorozatot szentel a kényes témáknak. A Móra Kiadó Tabu sorozatában kezdetben külföldi fordítások jelentek meg. Elsőként Beate Teresa Hanika Soha senkinek című írása, amely egy elhallgatott témáról, a családban történő szexuális zaklatásról szól. Azóta már több saját szerzőjük írt tabukönyveket: Pacskovszky Zsolt regénye, a Szabadesés egy tizenhét éves fiú és a tanárnője intim viszonyáról szól, Mészöly Ágnes Darwin-játszmája pedig négy diáklányról, akik piti kis játszmáikkal készítik ki tanárukat. Több érzékeny témát is körüljár az utóbbi szerző egy másik szókimondó könyve, a Szabadlábon. Főszereplője egy kerekesszékes magyar fiú, Dani, aki egyszer csak útra kel, hogy találkozzon az apjával, akinek a létezését az anyja eltitkolta előtte, de ő megtalálta a Facebookon. Egyfajta önelfogadási-apakeresési túra. A Kolibrinél Magasfeszültség címszó alatt gyűjtik a tabukönyveket, a Líránál pedig a Menő könyvek között találjuk a D. A. C. sorozatot, amelyben a kamaszok olyan jelenségekről olvashatnak, amelyek sokuk számára a mindennapi problémát jelentik, a bulimiától a szexuális élettel való ismerkedésig.

A Pagony égisze alatt jött létre a Tilos az Á Könyvek, amely az anyakiadó kötetein felnőtt kamaszokat és fiatal felnőtteket célozza meg kiadványaival, köztük a Vészkijárat sorozat darabjai szólnak olyan problémákról, mint az elnyomó párkapcsolat, iskolai bántalmazás, női egyenjogúság. A Pagonynál jelent meg Wéber Anikó pedagógus műve, Az osztály vesztese, amely hiteles képet ad a mai iskolákban uralkodó viszonyokról és a bullying, vagyis a zaklatás rendszeréről, amelyben tulajdonképpen mindenki lehet áldozat. A fent említett témák mellett a hazai ifjúsági irodalomban megjelenik a problémás családi háttér is, a szexuális identitáskereséssel ugyanakkor a magyar szerzők még nem nagyon foglalkoznak, ahogy az antiszemitizmusról vagy a holokausztról szóló könyvek sem jelentek meg még magyar szerzőtől.

A kisebbeknek szól, mégis nagyon fontos témát érint Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című könyve. A Csimota kiadó gondozásában megjelent regényben a főszereplő kislány alkoholista édesanyját néha dzsinnek „szállják meg”: az álomdzsinn, a vicces idődzsinn, a táncoló térdzsinn. – A szokatlan témák nemcsak a kamaszoknak, de a kisebbeknek szóló könyvekben is megjelennek, ám e korosztály esetében sokkal konzervatívabbak és érzékenyebbek a magyar szülők – állítja Győri Hanna. A problémás témák közül épp ezért csak olyanokat érintenek a gyerekkönyvek, mint a szobatisztaság, az éjszakai elalvás nehézségei vagy hogy testvér érkezik a családba. Bár többen felháborodtak, amikor a Pagonynál 2013-ban megjelent az egyik legelismertebb német illusztrátor, Wolf Erlbruch könyve, a Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére, de a „kakis” könyv végül siker lett a kisgyerekes családok körében.

A kínálatból is látszik, egyre fontosabb a kiadók számára, hogy olyan témák kerüljenek a szövegekbe, amelyekről alapvetően nem szívesen beszélünk, sőt sokszor még csak tudomást sem veszünk róluk. Kérdés persze, hogy miért. Wittman Ildikó, a Magyar Gyermekirodalmi Intézet alapítója szerint a gyerek- és ifjúsági irodalomba a tabu a marketingen keresztül érkezett meg. – Természetesen korábban is voltak olyan szerzők, akik egy család széthullásáról, a szülő elvesztéséről, a szegénységről vagy éppen „a világ legrosszabb gyerekéről” írtak, de manapság a tabu mint címke sok esetben kiadói szándékot feltételez és kevésbé irodalmi kategóriát. Bár erős témák jelennek meg ezekben a könyvekben, amelyek már jelentős olvasóközönséggel bírnak, stilárisan és nyelvi szempontból ugyanakkor nem mindig hoznak újdonságot. Emiatt is érzem úgy néha, hogy némi túlzással az ifjúsági irodalomban az igazi tabu a szépirodalmi minőség; még mindig sok aggodalom figyelhető meg a kiadók részéről az iránt, hogy a célközönség, a tizenévesek számára releváns művel álljanak elő, de az irodalmat keresők számára is értékes olvasmány legyen – mondja Wittman Ildikó.

– Ahogy a gyerek nő, szaporodnak a teendői, esetleg introvertáltabb lesz, a szülei kevésbé hatnak rá, mint a barátai, és számos más eszközön keresztül éri inger a könyvön kívül. Viszont ha olyan témáról olvashat, amiben a maga élethelyzetére ismer, vagy egy általa közvetve megtapasztalt, de kibeszéletlen témával találkozik egy regényben, akkor jó eséllyel meg lehet nyerni az olvasásnak. A hazai kínálatot látva egy ifjúsági „taburegény” ritkán humoros, ritkán felszabadult. Szerencsére a tematikus sorozatokba a kiadók beválogatnak külföldi műveket, amik sokszor szabadabbak, bátrabbak. De valószínűleg változni fog a kép a hazai szerzők műveit tekintve öt év múlva, ahogyan folyamatosan alakul jelenleg is. Még sok a fehér folt, a feldolgozatlan téma, felfedezetlen terület; viszont a periférián akad szép számmal kísérletezésre kész, merész alkotó – vélekedik Wittman Ildikó.

A Pagony szerkesztője szerint azonban nem anyagi szempontok vezérlik a kiadókat, hanem fontos számukra, hogy ezek a témák megjelenjenek, hogy a periférián lévők hangot kapjanak olyan erős szövegekben, amelyek tényleg meg tudják szólítani a fiatal olvasókat.