A háromórás őrület, amit soha nem felejt el senki, aki ott volt

Apait-anyait beleadott a Guns ’N Roses a csodálatos prágai koncerten.

Az It’s So Easyvel és a Mr. Brownstone-nal kezdték a műsort, majd jött a Chinese democracy és a Welcome to the Jungle. Ami elsőre lejött: Axl Rose nagyon keményen gyakorolhatott a koncertekre, elég sokat leadott az évek kemény munkájával összeivott feleslegéből, és bár már nem rohangált annyira keresztül-kasul a színpadon, mint húsz évvel ezelőtt – sőt néha hallhatóan küzdött a hangjával –, látszott, hogy igen komolyan veszi ezeket a bulikat. Se a szokásos háromórás késés, se a fotósok dobálása, se káromkodások nem színezték a keddi prágai éjszakát.

A kék hajú, extravagáns Melissa Reese pedig mindig ott állt az énekes mögött a hangjával (meg a zongorájával), és jó néhány magasabb énekszólamnál kisegítette a lassan hatvanéves Rose-t. A másik nagy meglepetés Duff McKagan basszusgitáros hihetetlenül pontos játéka volt, széthullásnak és az egykori kábszerelvonóknak a nyomát sem lehetett felfedezni rajta, Frank Ferrer dobossal együtt döbbenetes pontosságra kényszerítették a többi tagot, nagyon jó volt ezt átélni, emiatt sem volt pusztán nosztalgiabuli a Guns fellépése.

Tényleg beleadtak apait-anyait! A koncert gerincét az Appetite for destruction és a Use your illusions I és II nagy slágerei adták, a rengeteg feldolgozásdal mellett. Az Estranged, a Civil War és a November Rain már-már progresszív rockra hajazó, monumentális gitártémái hihetetlen hangulattal és érzelemmel töltötték fel a régóta a csapatra váró rajongók szívét. Ennyi mosolygós arcot tényleg ritkán lehet együtt látni. A tagok szólóival tarkított koncertmenübe minden slágerük belefért, a Wings Live and let Die-tól a Comán át a Sweet Child of mine-ig mindent eljátszottak. Az első blokkot a mai napig szinte hihetetlenül impulzív Nightrain zárta, de előtte azért Fortus és Slash még tisztelgett egyet a Pink Floyd előtt. Az instrumentális Wish you were here semmi másról nem szólt, mint a nagy öregek iránt érzett alázatról, pont úgy, mint a Nino Rota-féle Keresztapa-gitártéma és a Soundgarden Black Hole Sunja, amivel a nemrégiben elhunyt Chris Cornellre emlékeztek.

A ráadásba még belefért a Patience, a Don’t cry, a Sorry és a The Who nagy slágere, a Seeker is. Azért Axl új zenekarától, az AC/DC-től is becsempészett egy dalt a repertoárba, a Whole Lotta Rosie igazán jó választásnak tűnt, a rajongók kitörő örömmel fogadták a meglepetést. Annyi mindenképp kiderült a koncertből, hogy a bár megöregedett, de még így is ereje teljében lévő Guns megérdemli a helyet a legnagyobbak között. Azt is örömmel vettem, hogy a banda nem hakniturnézik, hanem úgy tette le a névjegyét Prágában, ahogy azt egy igazán nagy csapatnak kell. Remek koncert volt.

Aki szemfüles, az július 10-én még beérheti őket Ausztriában, az Ernst Happel Stadionban.