Biztosan sokan ismerik Weöres Sándor Bóbitájának azt a klasszikus kiadását, amit Hincz Gyula illusztrált. A címlapján merész ecsetvonásokból összerakott Bóbita lebeg óriási lila hajkoronával, mellette a béka meg a sáska őrködik. Hincz Gyula színes, kifejező képei mindenkinek az emlékezetében megmaradtak, aki gyerekként látta őket. Sokan ismerik Hincz Gyula felnőtteknek szóló műveit is. Azt viszont kevesen tudják, hogy a rengeteg aktot, amelyeket 1960 és 1967 között készített, nem felesége, Neufeld Anna, hanem egy titkos szerelmi kapcsolat ihlette.
Losonci Miklós művészeti író nevezte el Hincz Gyula hatvanas évekbeli alkotói korszakát Kupóné-korszaknak. Ez a múzsa későbbi asszonyneve volt. Lánykori nevén Bene Margitnak hívták, és az Iparművészeti Egyetemen dolgozott abban az időben, amikor Hincz Gyula volt az intézmény rektora. A kapcsolatnak végül az vetett véget, hogy Hincz Gyulát édesanyja a halálos ágyán megkérte, térjen vissza a feleségéhez, akit egyébként Hincz nagyon szeretett is – a viszony oka Losonci szerint talán inkább az lehetett, hogy a házasság gyermektelen maradt: az aktok megformálásából kiolvashatók utalások a terhességre és a termékenységre. Hincz megszakította a viszonyt, a több mint 700 grafikát és ötvennél is több olajfestményt szerelmének ajándékozta. Az aktok nagy részét ma a BÁV gondozza, ők állítottak ki több mint ötven aktot nemrég, és rendeztek kerekasztal-beszélgetést a prüdériáról és arról, hogyan hat a nézőkre a meztelenség a képzőművészeti alkotásokon egy olyan világban, ahol egyébként nem sok minden szab gátat a meztelenség és az erotika ábrázolásának. Ha az interneten nagyon könnyen elérhető erotikus tartalomra gondolunk, akkor aligha számít tabudöntögetőnek egy hatvanas évekbeli aktsorozat. Főleg, hogy Hincz Gyula aktjai elég elvontak, sokszor részben stilizáltak a figurák is, előfordul például, hogy a női alaknak nincs feje, azt valami nehezen meghatározható geometrikus formával pótolja a festő. Maga a kiállítás kurátora, Szabó Eszter Ágnes sem látja Hincz aktjait erotikusnak, inkább a szabadság kifejeződésének. Olyan társadalomban és politikai légkörben születtek, ahol a felszabadultságot nem lehetett akárhogy kifejezni, áttételesebb formát kellett találni. Talán ezt a formát jelentette Hincz Gyula számára a meztelen emberi test. Bátor pózokat látunk a képeken, de azok a kurátor szerint mégsem erotikusak. A művészek egyébként is sokszor fordulnak az emberi test felé mindenféle erotikus tartalom nélkül: az ember ábrázolása, a művészeti anatómia négy féléves tantárgy az egyetemen.
Hevesi Krisztina szexuálpszichológus is úgy véli, hogy a meztelenségnek sok üzenete lehet – más, ha templomi freskókon látjuk, és más, ha egy erotikus oldalon. Hogy a genitáliák látványának van szexuális felszólító szerepe, nyilván tény. – Ha meztelenül szaladgálnánk, kalandos mindennapjaink lennének – mondja a pszichológus. Bizonyos szintű szemérem hozzátartozik a szocializációhoz, de van különbség a természetes szemérem és a prüdéria között. Utóbbit már csak azért is érdemes elengedni, mert a szakember elmondása szerint ma már lassan óvodákban kell turnéznia, hiszen ott is előfordul, hogy felnőttfilmek nézésén kapják a gyerekeket. Nagy különbség bármilyen felnőttfilm és a művészet között, hogy a művészet érzelmeket közvetít, beszédtémát kínál, ezért a pszichológus szerint egyáltalán nem baj, ha a gyerek művészi ábrázolásban találkozik ezekkel a témákkal.
Nem biztos, hogy ez a kiállítóhelyek számára is magától értetődő. A számtalan női testtel – elsősorban a saját testével – foglalkozó, provokatív alkotást jegyző festőművész, Fajgerné Dudás Andrea a beszélgetésen elmondta: érdekes, hogy egy kiállításon mi számít tabunak. Vele például történt már olyan, hogy a meztelen képeit nem állította ki egy művelődési ház, mert oda gyerekek járnak, akiket a szervezők szerint nem lehet bevinni egy ilyen kiállításra.
Fajgerné Dudás Andreának a menstruációról szóló sorozatát is sok kiállítóhely visszautasította. Miközben a tévéreklámban be lehet mutatni a tisztasági betét működését kék folyadékkal, ugyanez a vásznon már megdöbbenést vált ki. Ugyanúgy a vetélés vagy a lombikbeavatkozás sem számít elfogadott témának. A pszichológus is felhívja a figyelmet erre az ellentmondásra: miközben a különböző tévéműsorokban literszámra folyik a vér, egy nyilvánosan szoptató nő látványa vitákat vált ki.
