Meghalt Jeanne Moreau színésznő, a francia filmművészet kiemelkedő alakja, a francia Művészeti Akadémia első női tagja. A nyolcvankilenc éves filmlegendát hétfő reggel találta holtan párizsi lakásában a takarítónője – értesült a Closer című francia társasági magazin.
A legnagyobb francia filmszínészek közé sorolt Moreau halálhírét a kerületi polgármester is megerősítette az AFP hírügynökségnek.
Több mint százötven filmjében Jeanne Moreau együtt dolgozott gyakorlatilag a világ összes nagy rendezőjével Theodorosz Angelopulosztól Michelangelo Antonionin, Orson Wellesen, Wim Wendersen és Rainer Werner Fassbinderen át Francois Ozonig.
A francia filmes újhullám múzsájának számított, Francois Truffaut-val forgatta egyik legjobb filmjét, a Jules és Jimet. Hatvanöt éves pályafutása során ugyanúgy játszott végzet asszonyát, mint királynőt, tanítót és gengsztert. Leghíresebb filmjei közé tartozik a Veszedelmes viszonyok (1959) és a Moderato Cantabile (1960).
Számtalan díjjal jutalmazták színészi munkáját. Az 1960-ban forgatott Vasárnap soha című filmért elnyerte a cannes-i filmfesztivál legjobb női alakításáért járó díjat.
Egy mondás szerint a francia filmben Brigitte Bardot volt a szex, Catherine Deneuve az elegancia, Jeanne Moreau pedig az intellektuális nőiesség.
A filmes pályához táncosként dolgozó angol anyjától kapott kedvet, de ehhez le kellett küzdenie montmartre-i vendéglős apjának ellenállását. Még húszéves sem volt, amikor – máig legfiatalabbként – a klasszikus stílus fellegárának számító Comédie-Francaise tagja lett, onnan Vilar színházába igazolt, ahol Gérard Philipe-pel is játszhatott. Filmes karrierjét Louis Malle rendező indította el 1957-ben, amikor ráosztotta a Felvonó a vérpadra című film főszerepét, az országos ismertséget Malle következő filmje, a Szeretők hozta meg számára. Ezután Roger Vadim rendezte a jelen időbe helyezett Veszedelmes viszonyokban, s a kritika egyedül őt dicsérte, 1960-ban a Moderato cantabile című filmért megkapta a cannes-i filmfesztivál legjobb női alakításért járó díját.
Színészi erejét Antonioni Éjszakájában és Truffaut Jules és Jimjében mutathatta meg, az előbbiben apró rezdülésekkel, finom jelzésekkel fejezte ki egy házasság végső kiüresedését. Truffaut filmje a francia újhullám szimbolikus darabja, a nem klasszikus baráti, szerelmi hármasban nemcsak érzékenységet, hanem játékosságot és humort is sugárzott. A következő években rendezte őt Tony Richardson (Mademoiselle), Malle (a Viva Maria című sztárparádéban Brigitte Bardot volt partnere), Welles (aki a világ legnagyobb női színészének nevezte), Luis Bunuel (Egy szobalány naplója), Elia Kazan (Az utolsó filmcézár), Fassbinder (Querelle) és Wenders (A világ végéig). Utoljára 2007-ben állt a felvevőgép elé.
A női témák iránt mindig vonzódó Moreau megpróbálkozott a rendezéssel is, bár önmagát mindvégig csak kísérletezőnek tartotta. 1975-ben Fény címmel készített filmet négy női színészről, az egyik főszerepet ő alakította, 1980-ban forgatta az önéletrajzi ihletésű A kamaszlányt, és rendezett operát is. Élete során számos íróval kötött barátságot, s maga is megírta önéletrajzát.
A szakmájában és a magánéletben is szigorú és következetes Moreau az egyetlen női színész, aki kétszer – 1975-ben és 1995-ben – is elnökölt a cannes-i filmfesztiválon, 1986-tól 1988-ig a Francia Filmművészeti Akadémia elnöke volt. 1991-ben a Becsületrend tisztjévé avatták, 1995-ben megkapta a César-díjat, a francia filmművészet legrangosabb kitüntetését, 1997-ben az Európai Filmakadémia életműdíját, 2001-ben a francia Művészeti Akadémia első női tagjává választották.
Háromszor ment férjhez, és háromszor vált el, egy gyermeke született. Még a hetvenhez közel is az egyik rangos filmes magazin a száz legszexisebb filmsztár közé választotta, Párizsban mozi viseli nevét.
