Milánóban még mindig zajlik a világkiállítás magyar pavilonjának bontása – ez derült ki abból a válaszból, amit Fónagy János államtitkár adott Kunhalmi Ágnes MSZP-s parlamenti képviselő írásbeli kérdésére. Kunhalmi arra volt kíváncsi, hogy hol van most a nem túl jó hírnévnek örvendő, sámándobnak nevezett pavilon, mennyit költenek rá, illetve miért gondolja a kormány, hogy éppen Karcagon lesz jó helyen.
Fónagy rosszhiszeműséggel vádolta meg az ellenzéki képviselőt, mondván, a kérdésben megfogalmazott állítások meghaladják a politikában elfogadható kritika kereteit. Valószínűleg az bőszíthette fel az államtitkárt, hogy Kunhalmi meglebegtette: azért kerülhet a sámándob Karcagra, mert az Varga Mihály nemzetgazdasági és vidékfejlesztési miniszter szülővárosa. A mostani párbaj nem sokat változtat azon, hogy a sámándob körüli huzavona már több mint másfél éve tart, és egyelőre senki nem szolgált alapos és részletes szakmai koncepcióval arról, hogy mit takar majd a hagyományőrző központ, amit az épületbe terveznek, kinek és miért van rá szüksége.
A sámándob bontása a korábbi terv szerint május 1-jéig volt esedékes, és május 15-ig kellett volna Karcagra szállítani az építményt, de ez apróságnak tűnik ahhoz képest, hogy lassan két éve parkol Milánóban. Kezdetben az olasz fél elszámolási vita miatt lefoglalta a pavilont, majd néhány más pavilonnal együtt meg akarta tartani, de visszalépett. A pavilon milánói tartózkodása – őrzése, téliesítése – Fónagy válasza alapján 3,9 millió forintba került húsz hónap alatt. A bontási és hazaköltöztetési akciónak jóval borsosabb az ára, 1,1 milliárd forintot különített el rá a kormány. Ehhez jön a 328 millió, amit Karcag kap az épülettel kapcsolatos feladatokra.
