Nő lesz a következő Doctor Who

Jodie Whittaker alakítja majd a kultikus angol sorozat sáljáról ismert időlordját.

Egy fél évszázada vetített sorozat forgatása során óhatatlanul előfordul a helyzet, amikor főszereplőt kell cserélni. Ez a Doctor Who-val már a negyedik évfolyam után megesett, és ekkor találták ki a készítők a regenerációnak vagy reinkarnációnak hívott folyamatot, amely azóta is zökkenőmentessé teszi a Doktorok cseréjét. Amikor egy Doktor haldoklik, átlényegül egy fiatalabb, energikusabb testbe, amelyet már egy másik színész játszik. Jelenleg a tizenkettedik Doktor van szolgálatban, akit Peter Capaldi alakít 2014 óta, de a minap bejelentették, hogy a karácsonyi különkiadásban (ez is hagyomány, minden karácsonykor különleges epizóddal készül a BBC) bemutatkozik a tizenharmadik Doktor.

Az eddigi felállás szerint a Doktorok kizárólag férfiak voltak, akiket általában fiatal lányok kísérgettek kalandjaik során. Az új főszereplő ezzel szemben Jodie Whittaker, egy nő lesz, olvasható a Verge-en . A hírt jelentőségének megfelelően a wimbledoni tenisztorna döntője után tárták a nyilvánosság elé, miután Roger Federer, történelmet írva, 35 évesen nyolcadszor lett wimbledoni bajnok, méghozzá úgy, hogy egyetlen szettet sem veszített el.

A női főszereplő választásával a BBC egyrészt követi a feminizmust mainstream ideológiává tévő korszellemet, ezáltal máris bezsebelhette az elvárható, ingyenreklámnak is beillő dicsőítéseket a netes hangadóktól, másrészt azonban kockázatot is vállal. A DoCtor Who-nak ugyanis a Star Trekhez vagy a Csillagok háborújához hasonlóan konzervatív rajongótábora van, amelyet főként fiúk-férfiak alkotnak.

A Telegraph cikke idéz egy női rajongót, aki azt meséli, hihetetlen számára, hogy a Doktor következő inkarnációja nő lesz, holott évekkel ezelőtt azt hitte, hogy ő a világ egyetlen Doctor Who-rajongó lánya. Noha az efféle sztereotípiákkal mindig vigyázni kell, mégis az a közfelfogás, hogy a sokak által még a többi sci-fihez képest is gyerekesnek tartott Doctor Who rajongói felnőni képtelen fiatal férfiak, akik nem feltétlenül érzik komfortosan magukat nők társaságában. Whittaker első nyilatkozataiban azonnal próbálta elejét venni a női mivolta kiváltotta zsigeri elutasításnak. „El akarom mondani a rajongóknak, hogy ne ijedjenek meg a nememtől – idézi a színésznőt a Telegraph. – Izgalmas időket élünk, de a Doctor Who éppen az izgalmas változásokról szól. A rajongók már megannyi változást megéltek. Ez a mostani nem több, mint egy új, az eddigiektől eltérő, de nem félelmetes változás.”

A Doctor Who történetei kétségtelenül ártatlanabbak, mint sok jelenlegi, már-már horrorba hajló sci-fi, emiatt sokan kifejezetten nevetségesnek tartják. Ugyanakkor azt érdemes tudni, hogy eredetileg is családi műsornak szánták, amelyet még a hatvanas évek szigorúbb felfogása szerint is nyugodtan megnézhettek a legkisebb gyerekek is. Pontosabban az egész családot ki akarták szolgálni általa. A BBC forgatókönyvíróit azzal bízták meg, hogy olyan sorozatot kreáljanak, amely beilleszthető a szombat esti sportközvetítések és a popzenével foglalkozó műsorok közé, és megragadja az egész családot, a gyerekektől a tiniken keresztül a focirajongó apukáig. Az hamar eldőlt, hogy erre a célra a sci-fi lenne a legalkalmasabb, és a feldobott repülő csészealj-, telepátia- és időgépcentrikus témák közül az utóbbi győzedelmeskedett, írja a BBC Doctor Who-nak szentelt töméntelen honlapjainak egyike.

A sorozat 1963-ban indult és 26 éven keresztül töretlenül folytatódott. Az ekkor készült epizódok mindegyike klasszikussá vált, ezerszer ismételte a brit televízió – gondolhatnánk. Valójában az ősepizódok jelentős része nyomtalanul elveszett, és nincs sok esély rá, hogy valaha előkerülnek. Nem valami természeti csapás vagy tűzvész okozta a pusztulásukat, hanem maga a BBC. A hetvenes években, amikor az embereknek még nem volt videójuk, amellyel maguk rögzíthették volna az epizódokat, a közszolgálati tévé vezetői ugyanis úgy gondolták, hogy a régi (akkor tízéves), még fekete-fehér epizódokat már nincs értelme drága pénzen tárolni, így egyszerűen kidobták őket.

Az eltűnt epizódok azóta szerves részét képezik a Doctor Who-legendáriumnak. Miután rájöttek, hogy mekkora őrültséget csináltak, elkezdtek vadászni a kidobott epizódok után, és sokat sikerült újra megtalálni. De még ma is hiányzik majdnem száz rész, és egyre fogy az esély arra, hogy valaha megleljék őket. Viszont mindnek megvannak a hangszalagjai, így a rajongók azóta elkezdték animációs technikával újrateremteni az elveszett epizódokat, a hangjaik alapján.

Aztán a nyolcvanas évekre elfogyott a sorozat lendülete. A kor gyermekei már nem érdeklődtek a jó Doktor kalandjai iránt, aki a hatalmas sótartóra emlékeztető gonosz, daleknek nevezet idegen lények, a hüllőszerű jégharcosok vagy a kegyetlen jeti ellen küzd. A sorozat jelképévé lényegült, amatőrnek ható díszletei és idegen lényei leginkább a Pirx pilóta kalandjainak képi világára hasonlítottak, és a hatvanas évek korlátozott technikai és anyagi lehetőségei hozták őket létre. Ezek 1989-ben már nem szeretetteljesnek, inkább cikinek hatottak. Így a 26. évfolyammal befejeződött az eredeti széria. A kilencvenes években csak egy-egy különkiadásra futotta, bár jótékonysági céllal Rowan Atkinson és Hugh Grant is magára öltötte a Doktor hosszú csíkos sálját.

A rajongók – csakúgy mint az eredeti Star Trek-sorozat esetében – csak aztán kezdtek rájönni, hogy mennyire hiányzik nekik a Doktor, miután beszüntették az új epizódok gyártását. Mégis 2005-ig kellett várni, hogy újrainduljon a Tardis időn és téren át.