Prőhle Gergely január elsején vette át a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) vezetését. Azért kerestük meg, hogy áttekintsük az első fél év tapasztalatait. „A látogatószám és a sajtóvisszhangok tükrében nincs miért szégyenkeznie az intézménynek, sőt a Múzeumok Éjszakáján például messze a PIM adta el a legtöbb jegyet” – kezdte a főigazgató. A volt berlini és berni nagykövet ma is jó döntésnek érzi, hogy a múzeumi élet területére váltott a diplomáciából, és elődjének, E. Csorba Csillának, aki továbbra is fontos munkát végez a múzeumban, hálás a támogatásért. Arról számolt be, hogy kulturáltan, jó hangulatban zajlott az átadás-átvétel, ami ritka a magyar intézményi világban.
„ Egy ország külső megítélése nagyban függ attól, hogy a saját irodalmáról mit tart, milyen módon tudja bemutatni, és tud-e neki nemzetközi elismertséget szerezni. Ennek jegyében pályáztam meg az állást, és igyekszem bevonni a munkába diplomáciai kapcsolataimat is” – mondta Prőhle. Példaként az Arany János születésének kétszázadik évfordulójára nyílt kiállítás promóciós videóit említette, amelyeken a Családi kör első versszakának elmondására kért föl számos Magyarországra akkreditált nagykövetet. A kölcsönösséget is említette, vagyis hogy a külföldi irodalmat is Magyarországra kell hozni, a fordításra több figyelmet és pénzt kell áldozni, és folytatni kell azt a munkát is, amelyet a magyarról idegen nyelvre fordítók harminc év után nemrég megrendezett világtalálkozójával kezdtek meg.
Rendszeresek a kortárs irodalmi rendezvények, és természetesen társadalmi kérdésekkel is foglalkozik a múzeum, így előfordul, hogy egy-egy eseményen kormánykritika hangzik el. A PIM pedig állami intézmény, nagyban függ a kormány támogatásától. „Minden állami közgyűjteménynek olyan felelőssége van, amely nem köthető politikai szimpátiákhoz. Hogy valaki mit gondol az éppen aktuális politikai helyzetről, illetve hogy az ő alkotásai milyen művészi színvonalúak, az a két dolog nincs összefüggésben egymással. Azt tudom mondani, hogy aki a Petőfi Sándor nevével fémjelzett irodalmi hagyományt tekinti magáénak, szívesen látjuk a múzeum falai között” – fejtette ki Prőhle Gergely.
Az intézményvezető kinevezése kapcsán viszonylag normális hangnemet ütött meg a sajtó. Ám a sokat vitatott Wass Albert neve került elő a legtöbbször, ha kritika érte pályázatát. „Én soha sem beszéltem Wass Albert emléke előtt tisztelgő kiállításról. Azt a dilemmát vetettem föl a pályázatomban, hogy ha van egy sokszínű erdélyi irodalmi hagyományunk, akkor miként lehet, hogy egyetlen szerzőnek, nevezetesen Wass Albertnek akkora kultusza van, mint az összes többinek együtt sem. Holott éppen hogy nem ő volt, aki segítette volna feldolgozni a trianoni traumát, inkább olyan érzelmeket generált, amelyek ezt meggátolták. Tehát egy vele is kapcsolatos kiállításon én arra kérdeznék rá, hogy miért inkább Wassnak lett kultusza, semmint Kós Károlynak, Tamási Áronnak vagy Bánffy Miklósnak. De arra a kérdésre is választ kellene találnunk, hogy a nemzetpolitikai gondolkodásunkat milyen írói attitűdök és életművek határozták meg. Úgy gondolom, ezek releváns kérdések. Legutóbb például Markó Béla jelentetett meg a témával kapcsolatos tanulmányt, szóval nem csupán engem érdekel” – zárta az igazgató.
