Másfél éve, amikor rektor lett, Csanádi Judit elhatározta, hogy „kinyitja” a Magyar Képzőművészeti Egyetemet. Leszerelték a beléptetőrendszert, kísérő rendezvényeket szerveztek a kiállítások mellé, s a belső nyitás érdekében közösségi teret hoztak létre a hallgatóknak. Csanádi Judit úgy döntött, kinyitja a spalettákat a főbejárat melletti két, földig érő ablakon is. – Amikor kinyitottuk a két spalettát, az elmúlt sok évtized minden szemete kidőlt onnan – meséli a 64 éves díszlettervező, aki két évre vállalta el a rektori tisztséget.
Csanádi rektorságának első évében a pozitív sajtóvisszhangot kiváltó „Nyit a Képző!” és a műemlék épületek felújítása ügyében végzett aktivitás mellett egy diplomamunka borzolta a kedélyeket: egy hallgató olyan szexuális zaklatási eseteket gyűjtött össze magyar egyetemek – többek közt a képzőművészeti – diákjaitól, ahol az oktató volt az, aki félreérthetetlenül kezdeményezett. Ami a szexuális zaklatásnak minősülő megjegyzéseket illeti, Csanádi Judit nem először szembesült a jelenséggel, de azt mondta: nem gondolta, hogy ilyen súlyos a helyzet.
– Volt, hogy ilyesmi előfordult. Mindig úgy intéztük el, hogy szóltunk a tanárnak, hogy ezt nem lehet. De ez a diplomamunka nagyobb súlyt adott a problémának. Ezeknek az eseteknek egy része az egyetemünkön történt. Az intézmény vezetése azonnal reagált, s egy oktatókból, hallgatókból és közalkalmazottakból a szenátus által létrehozott munkacsoport korszerű etikai kódexet alkotott, amelyben teret nyertek az emberi méltóság és a megkülönböztetés témái, de ezentúl pszichológus, kortárs segítő és mediátor is az egyetemi polgárok rendelkezésére áll.
Sajnos az infrastruktúrával is sok gond van, siralmas például az épületek állapota. Nemrég arról készített riportot az Euronews tévécsatorna, hogy a diákok összegraffitizték az Epreskert egyik épületét. A firkálást azóta lefestették a diákokkal, ettől azonban nem oldódott meg minden. Budapest egyik legszebb belvárosi kertjéről van szó, az Andrássy úttól egy ugrásra, a Bajza és a Kmetty György utca sarkán. Még Stróbl Alajos hozatta rendbe 1882-ben, ezután épültek azok a műtermek, mesteriskolák, ahol ma is oktatnak.
Bár lépten-nyomon műalkotásokba botlik az ember a kertben – hol egy aquincumi szarkofágba, hol egy szoborba –, mégis elkeserítőek az állapotok, és nem elsősorban a graffitik miatt. A legtöbb egyetemi épülethez hasonlóan jócskán megérett már a felújításra ez is. A bútorok elöregedtek, raktárak hiányában a folyosón felhalmozott alapanyagok és festmények fogadják a látogatót. Az Andrássy úti épületek teljes tetőcseréjének és a Lotz-freskók rendbetételének ügye már a kormány előtt van. Ha megszületik a döntés, elvileg elkezdhetik a munkát, amely a homlokzatfelújítást is tartalmazza. Szükség is lesz rá, a főépület jó ideje „kifeketéllik” a korábban felújított Andrássy úti épületek közül, de lepotyognak lassan Lotz Károly falfestményei is.
Lotz készítette a mai Budapest legreprezentatívabb tereinek freskóit: a Magyar Nemzeti Múzeum, a Pesti Vigadó, a Magyar Tudományos Akadémia, az operaház, a Szent István-bazilika és a Parlament falfestményeit. És a képzőművészeti egyetemét is, amelyeken a tetőszerkezet hibája miatt egy-egy nagyobb esőzéskor végigömlik a víz. Az épület alsó szintjén egykor mulató működött, hogy a kiállítóhely anyagilag fenntartható legyen. Ennek a helyére került a szocializmus alatt az akkori Állami Bábszínház, amely ma Budapest Bábszínház néven működik. A bábosok külföldi sikereit sokra tartotta a kultúrpolitika, így az épületszárny bővítése mellett döntöttek a hetvenes évek elején. Az átalakításnak áldozatul esett az egyetem reneszánsz udvara, közepén a szökőkúttal. Az egykori belső udvart üvegtetővel fedték be. A földszinten félbevágott ablakok és a semmibe vezető lépcsők árulkodnak arról, hogy az átalakítással elég radikálisan beleavatkoztak az épület szerkezetébe. Az egykori reneszánsz udvar fölött, a bábszínház „tetején” csak évtizedekkel később alakítottak ki egyetemi aulát. Az üvegtetőn át viszont nem szellőzik a terem, így július elején trópusi klímában lehet csak megtekinteni a képzőművész-hallgatók diplomamunkáit.
Az Epreskert épületei változó állapotúak, a Lotz műterem viszont teljesen leromlott: hulló vakolat, elöregedett ablakok, ajtók, lepusztult mellékhelyiség. Ez igaz a hetvenes évek eleji, csupa ablak egykori BNV-pavilonra is. Ideálisnak tűnt annak idején műteremnek, de mostanra megette az idő. Rosszul van szigetelve, és ázik, acélszerkezete elrozsdásodott.
Az egyetemen jelenleg több mint nyolcszáz hallgató tanul, az intézményvezető elmondása szerint komoly helyhiánnyal küszködnek. Csanádi Judit csak tavaly lett rektor, addig a látványtervező tanszéket vezette, amely három tanteremben oktatott öt évfolyamot. Szerinte ez már-már a képtelenség határait feszegeti.
Az etikai kódex mellett buliszabályzat is készült, mivel az elmúlt hónapokban durvább dolgok is történtek az Epreskertben, mint egy graffitizés. Az utóbbi két hónapban három buli fulladt botrányba. Valaki szétverte a hallgatók festményeit, és szétrúgtak egy ajtót is. Ezért tiltották meg az egyetem egész területén az alkoholfogyasztást. Csanádi úgy tudja, hogy a diákok külsős ismerősei garázdálkodtak – szerinte kizárt, hogy képzőművész-hallgatók egymás műveit tették volna tönkre. Ezentúl csak akkor lehet vendéget hozni az épületbe, ha előtte regisztrálják, hogy kivel jött. Egyszerű látogató mindig is csak rendezvényeken vagy vezetett túrán jöhetett be a kertbe. Itt található ugyanis a szobrász tanszék is, ahol gipsz-, bronzöntő műhely működik, ami veszélyes üzem, a rektor elmondása szerint ezért nem lehet nyitott parkká tenni a kertet.
Az viszont első pillantásra, még a kerítésen kívülről is látszik, hogy a kertre nagyon ráférne a fejlesztés. Az egyetem szinten tartása és nemzetközivé tétele pedig a rektor szerint új ingatlan bevonását is megkövetelné. Az elmúlt évben egy új épületet, a Lovag utcai elhagyott iskolát is megpróbáltak megszerezni. Erre a helyhiány miatt lenne szükség, részben azért, hogy az angol nyelvű képzés elindulását lehetővé tegyék, hisz kínai, indiai, afrikai és közel-keleti hallgatók is érdeklődnek a doktori képzések iránt.
Az egyetem intézményfejlesztési terveiben szerepel ugyan az Epreskert korszerűsítése, május közepéig nagy egyetértés volt a felújítási tervekről a fenntartó minisztériummal, azóta azonban a rektor elmondása szerint csend van. Felvetődik a kérdés, nem az okozza-e a problémát, hogy Csanádi Judit kiállt a CEU mellett. Csanádi azt mondja: neki a CEU melletti állásfoglalás nem is volt kétséges, ezért nem tartja különösebb bátorságnak. Úgy véli, ha egyetlen egyetem ellen irányuló politikai lépésről van szó, akkor egy intézményvezetőnek az egyetemi autonómia mellett kell letennie a voksát. A felújítás kérdése azonban más lapra tartozik. – Ilyen nagyságrendű és feltétlenül szükséges beavatkozást nem lehet félretenni azért, mert valamiben nézeteltérésünk van – véli a rektor, aki igazán sürgősnek inkább az Andrássy úti épületek megmentését tartja, ott már tényleg a huszonnegyedik órában vannak.
Szerinte a képzőművészeti egyetemet nemcsak az egyetemfelújítási hullám éri el lassabban, hanem évtizedek óta alul volt finanszírozva, és a felsőoktatási finanszírozási rendszerbe is nehezen illeszkednek be a képzőművészeti képzések. Drága anyagokkal dolgoznak, de anyagköltségre külön támogatást az oktatási büdzsén belül nem kap az intézmény. A képzések önköltsége messze több, mint a maximális, amit be lehet írni a felvételi tájékoztatóba, ráadásul a képzőművészeti egyetem is a felvett hallgatók után kapja a támogatást. Jelenleg nincs külön finanszírozásuk mint művészi gyakorlóhelynek sem – ez alatt a hallgatók kiállításainak megrendezését kell érteni. Ilyen támogatást kap például a Színművészeti Egyetem Ódry Színpada, ahol a hallgatók előadásai láthatók, vagy a Zeneakadémia koncerthelyszínei.
Csanádi Judit kitért arra is, hogy második rektori évben fiatalítani szeretné a tanári gárdát. – Az oktatók nagy része az én korosztályom. Egy egyetem számára nem ez jelenti a jövőt – mondja. Szerinte a tanárok szélsőségesen le vannak terhelve. Mindenki sokat dolgozik, borzasztó infrastrukturális körülmények között – a látottak alapján ez pedig nem is tűnik túlzásnak. Viszont nagy presztízs ide bekerülni, és tény, hogy anyagilag nagyobb a megbecsülés, mint más egyetemen. A külsős oktatókkal már más a helyzet; a rektor kis fejszámolás után ki meri jelenteni, hogy egy takarítónő órabére nagyobb, mint az övék. Pedig szükség lesz rájuk, ha sikerül beindítani az angol nyelvű képzést. Csanádi Judit szerint ez anyagilag is megtérülne.
