Egy nap megveszem a Beatles dalait – mondta egy meghitt vacsorán Paul McCartney-nak Michael Jackson. – Remek. Jó vicc – válaszolta az amerikai előadónak az egykori gombafejű. A fáma szerint ezzel az ártatlannak tűnő, baráti csevejjel indult el mintegy harmincöt éve a világ egyik legfontosabb könnyűzenei jogdíjportfóliójáért való versenyfutás, amelynek épp a minap ért véget az egyik ütközete. Amint ugyanis arról a brit The Guardian beszámolt, McCartney ügyvédje, Michael Jacobs közölte, a Beatles-dalok jogait birtokló Sony/ATV megegyezett ügyfelével, így arra kérték az illetékes New York-i törvényszéket, ejtsék a zenész ezzel kapcsolatos, januárban beadott keresetét.
De miért is küzdött pontosan az egykori Beatles-tag? Nem kevesebbért, mint hogy visszaszerezze az 1960-as években John Lennonnal közösen jegyzett dalainak, így többek között a Hey Jude-nak és Let it be-nek a jogait. A szóban forgó mintegy kétszáz szerzemény ugyanis még a szerzők beleegyezésével, a 60-as években került különböző kiadókhoz, majd az 1982-ig működő brit ATV tulajdonába. Ezt a gyűjteményt vette aztán meg Michael Jackson, miután a fent említett vacsorán McCartney megcsillantotta előtte a remek befektetés lehetőségét.
Az amerikai popsztár végül egy ausztrál üzletembertől, Robert Holmes à Courttól 47,5 millió dollárért vásárolta meg 1985 augusztusában a teljes, akkor négyezer számot tartalmazó csomagot, pedig a nem mindennapi pakkért Lennon özvegye, Yoko Ono, de maga McCartney is sorba állt. Az alkotók amúgy ennek ellenére sem jártak rosszul; a Los Angeles Times egy 1985-ös cikkében jelezte, hogy ha mondjuk a Yesterday egy évben 100 ezer dollár jogdíjat termel, abból csak 50 ezer illeti Jacksont, McCartney és Lennon örökösei pedig évi 25-25 ezret kapnak belőle.
Tovább hízott az egykori ATV-portfólió a következő évtizedben is, 1995-ben pedig – Jackson beleegyezésével – összeolvadt a Sonyval. A cégóriás milliósra növelte slágerbizniszét, többek között olyan előadók jogai is hozzá kerültek, mint Bob Dylan. Az ügyben Jacko halála hozott fordulatot, aki 2009-es állítólagos végrendeletében, ahogy arról Business Insider hírportál is írt, McCartneyra hagyta a jogokat. Hogy így történt, avagy sem, máig nem ismert, a Beatles-katalógust mindenesetre továbbra is a Sony kezelte, amely egyébként tavaly 750 millió dollárért Jackson 50 százalékát is megvásárolta az örökösöktől.
McCartney az idén januárban lépett akcióba, méghozzá az 1976-os amerikai szerzői jogi törvényre hivatkozva, amelynek értelmében az 1978 előtt írt számok 56 év után ismét az előadót illethetik. A The Guardian fölidézte, hogy 2018-ben ennek értelmében több dal, így az 1962-es Love Me Do is tulajdonképpen visszaszállna rá. Most úgy tűnik, a feleknek sikerült megegyezniük, állítólag a teljes Beatles-oeuvre visszakerül az alkotóhoz. – Arról azonban, hogy pontosan mi szerepel a paktumban, a felek nem nyilatkoznak, és a jövőben sem fognak – jelentette ki Jacobs.
A sajtó közben arról írt, hogy McCartney ügye precedenst teremthet olyan előadók számára, akik hosszú évek óta próbálják visszaszerezni dalaik után a jogdíjakat. Hasonlóval próbálkozott első három albuma kapcsán a brit Duran Duran is, ám őket tavaly decemberben azzal utasította el egy brit bíróság, hogy az amerikai törvények – amelyeket a lap szerint a brit zeneiparban is irányadónak tartanak – így nem alkalmazhatók az Egyesült Királyságban.
