Pregitzer Fruzsina színművész a Színházi Dolgozók Szakszervezete nevében búcsúztatta Schubert Évát, aki, mint mondta, a szervezet elnökségi tagjaként energikusan dolgozott, odafigyelt pályatársaira. Méltatta műveltségét, pedagógiai érzékét és szellemességét, valamint kiemelte szociális érzékenységét, segítőkészségét és figyelmességét. Mint fogalmazott, Schubert Éva „magasra tette a lécet az ittmaradottaknak”.
Bellus Attila színművész azt hangsúlyozta, hogy Schubert Éva nemcsak virtuóza volt mesterségének, de maximalista is, „egészen különleges személyiség volt, összetéveszthetetlen és összehasonlíthatatlan”.
Nemcsak mesterségében volt felkészült, alapos, ugyanakkor könnyed és elegáns, de más feladatait is ugyanilyen odaadással és könnyedséggel végezte el. Emellett maradt ideje utazásokra, fordításra, tanításra, rendezésre és karitatív munkára is. Izzó kíváncsiság hajtotta, olvasott, legendásan művelt volt. Kíváncsisága, életkedve a színpadi munkájában és a mindennapokban, az élet más területein is megjelent – idézte fel Bellus Attila, hozzátéve, hogy Schubert Éva szerette az embereket, akárcsak Gogol, empátiával és iróniával szemlélte őket. Kritikus látásmódja isteni humorral párosult.
Alakításait felidézve Bellus Attila kiemelte, hogy a színésznőnek bármennyire fantasztikus orgánuma volt, ő mégis leginkább a csendjeire emlékezik vissza. „Ez úgy működött, mint ahogy a filmben egy közeli, látni hagyta, hogy mi játszódik le a nőalakban” – mondta, kiemelve, hogy fergeteges és sokszínű is tudott lenni. „Virtuóz gyorsasággal tudott beszélni, nagyokat váltani, érzelmi szélsőségeket váratlanul felmutatni” – mondta Bellus Attila, példaként említve, hogy Roberto Athayde Margarida asszony című monodrámájában is érzelmi hullámvasútra ültette fel a nézőket, akik hol gyűlölték, szánták, hol meg szerették a címszereplőt.
„Schubert Éva a legnagyobbak közül való, köszönöm, hogy etalon voltál, vagy és maradsz” – méltatta a színésznőt Bellus Attila.
„Elegáns úrinő volt, kritikus, kegyetlenül őszinte akár, de elfogadó, másokat akarattal soha meg nem bántó” – emlékezett Pindroch Csaba színművész. Schubert Éva munkásságát felidézve kiemelte: kevés színésznek adatik meg, hogy a közönség szeretetét és a szakma elismerését is kiérdemelje, de Schubert Évának mindkettő sikerült, pedig eredetileg nem is a színi pályára, hanem francia–latin szakos tanárnak készült.
