Ha Márta Istvánon múlik, az ormánsági Kémes, Szaporca és Tésenfa néhány év múlva olyan ismert lesz, mint Kapolcs, Monostorapáti vagy Taliándörögd, a Művészetek Völgyének falvai. Az Ormánság persze nem a Balaton-felvidék, a siklósi járás ráadásul az ország legszegényebbjei közé tartozik. Pedig szép, csak másképp. Leginkább a fakazettás református templomairól nevezetes – felújításuk folyamatban −, holott a táj is szinte paradicsomi, leszámítva az itt-ott felbukkanó parlagfűmezőket. Márta István ide álmodta az „Ős-Kapolcsot” idéző Bőköz fesztivált, amelyet az előző hétvégén másodszorra rendeztek meg több mint száz programmal. Az Ős-Kapolcs-érzést erősítette a fellépők személye is. A naphosszat sajtkészítéssel foglalatoskodó Kovács Norbert Cimbi és az Élő Forrás hagyományőrzői például akkor nótáztak és csaptak táncmulatságot, amikor csak kedvük tartotta – azaz gyakran −, az arra járók nem kis örömére.
A fesztivál a helyiek körében is törekszik az ismertségre, legalábbis ez lehetett az ember benyomása a hivatalos pénteki megnyitón, amelyet Kémes és Szaporca határában, az útkereszteződést tökéletesen leíró „Le is út, fel is út” nevű találkozási pontnál tartottak. Volt, aki abban a hitben érkezett, hogy lagzi lesz, de akadt olyan asszonyság is, aki úgy tudta, Hoppál Péter államtitkár hídavatásra hivatalos, ami az aprócska, „árokugró” alkalmatosságot nézve valóban emlékezetes mozzanat lett volna. A fesztivál fővédnökeként Hoppál persze nem hidat avatott, hanem a kortesbeszédet ötvözte az Ormánság írója, Kákicsi Kiss Géza 1937-ben megjelent szociográfiájának idézésével, valamint olyan fogalmakkal ismertette meg hallgatóságát, mint például a „középpolgárság”. Sajnos e szó elhangzásánál elkalandoztak a gondolataim az alsó és a felső polgárság irányába, így nem mernék esküt tenni rá, hogy az államtitkár citálta-e az alábbi mondatot az Ormánságból: „Nem az szereti igazán a hazáját, aki elkendőzi a halálos bajt – jaj, idegenek meg ne tudják! – s közben meghal a halódó. Hanem az szereti igazán, aki felelőssége tudatában odavezet a nyitott sebhez: ezen a seben feltétlenül kifolyik az utolsó csöpp vér is, de kössük be a sebet, s mentsük meg a halódót.” Lásd még a mintegy harmincmilliárd forintos Ős-Dráva-programot, amelyet az itteniek egy része némiképp igazságtalanul – ám érthető módon – a közmunkaprogrammal tart azonosnak. Holott ennek részeként épült meg Szaporca határában két éve az ökoturizmus egyik központjának szánt Ős-Dráva Látogatóközpont is egymilliárd forintból – talán mondani sem kell, a „megállítandó” Brüsszel jelentős hozzájárulásával.
