The Day of the Owl (1968) – társadalmi dráma, amelyben a szicíliai maffia jelenléte áll a fókuszban, Cardinale alakítása hozzájárult a film súlyához.
Fitzcarraldo (1982, Werner Herzog) – ez már a pályájának későbbi szakasza, de még mindig ragyogó jelenlét jellemezte.
Jelentősége és öröksége
Claudia Cardinale karakterei sokszor nem pusztán szép arcok voltak: erős, mélyen emberi női figurákat alakított, akik belső konfliktusokkal, realitásokkal, veszteségekkel is szembenéznek.
Szabadságérzése, függetlensége, bátorsága példa volt sok nő számára – szakmai és személyes döntéseiben is megfigyelhető ez az attitűd.
Az olasz film virágzásának ikonikus arca volt: a spagettiwestern, a társadalmi drámák, a történelmi filmek mind teret adtak neki, s ő képes volt alkalmazkodni stílusokhoz, rendezői elképzelésekhez, miközben megtartotta saját eleganciáját és személyiségét.
Claudia Cardinale a filmvásznon 175 szereppel gazdagította a filmművészetet, nagy hatással volt a kortárs európai és világszínházi kultúrára.
A színésznő több alkalommal járt hazánkban, 2015-ben megkapta a 12. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját, 2018-ban a 2. Budapesti klasszikusfilm-maraton meghívására érkezett Budapestre, ahol Volt egyszer egy Vadnyugat című filmjének vetítésén is részt vett. Egy ekkor készült interjúban beszélt arról, hogy legnagyobb filmjeinek rendezői különböző alkotók voltak:
Visconti rendkívül precízen, komolyan dolgozott, Sergio Leonénál viszont nagyon spontán volt minden, nem ragaszkodott a forgatókönyvhöz
– idézte fel Claudia Cardinale, hozzátéve, hogy Ennio Morricone zenéje milyen fontos inspirációt jelentett neki a Volt egyszer egy Vadnyugathoz.
Ma is ebből a filmből ismernek a legjobban, bárhová is megyek.
Kedvenc férfi színész partnerei közül Alain Delont, Jean-Paul Belmondót és Marcello Mastroiannit emelte ki, akikkel ráadásul egyaránt négy-négy filmet forgatott. Ám kedvenc rendezőt még nehezebben tudna választani, hiszen annyi nagysággal dolgozhatott együtt Oroszországtól Anglián át Amazóniáig.
Ma nemcsak úgy emlékezünk rá, mint egy nemzedék színész ikonjára, hanem mint valakire, akinek a művészete határokat feszegetett – szépségében, drámáiban, szerepeiben és életútjában egyaránt.
Alessandro Giuli olasz kulturális miniszter búcsújában úgy fogalmazott, minden idők egyik legnagyobb olasz színésznője távozott.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!