Ezt emeli ki a nemrég a Mammutban mozit nyitó, török Cinemapink képviselője, Gulyás Balázs is. „Tény, hogy a nézők egy ideje differenciálnak, nem mindent szeretnének 3D-ben látni” – jegyzi meg lapunk alkalmi publicistája. Ezt a trendet ők is érzik Magyarországon, de a többi országban is, ahol jelen vannak. Ő ezzel együtt úgy látja, a képregény-adaptációk mellett a családi animációkra még mindig igény mutatkozik háromdimenziós változatban is. „Azokat az alkotásokat viszont, amelyekhez nem ad semmi többletet ez a formátum, a nézők is a hagyományos, kétdimenziós változatban keresik majd többségében” – teszi hozzá.
Buda szerint a Dunkirk speciális eset volt, miután a rendezőnek nagy tábora van. A nézettség mindenesetre itthon is jelentős: a hét elejéig már közel százezren nézték meg a második világháborús alkotást. „Nolan nagy Imax-rajongó, a Dunkirk pedig olyan film is, amely úgy látványos, hogy közben simán megállja a helyét 2D-ben” – jegyzi meg.
Az persze nem elsősorban a Cinema Cityn múlik, mit fognak játszani: a forgalmazó dönt arról, mit érdemes indítani, arról pedig a stúdió határoz, miből készítsenek háromdimenziós verziót. Aztán előfordul, hogy játszani is kell a programban a különböző változatokkal: a Star Wars – Az ébredő erő például ment három- és kétdimenziósan, szinkronnal és felirattal egyaránt. Ha viszont egy forgalmazó például úgy ítéli meg, hogy valamiből nem elengedhetetlen feliratos verzió, akkor hiába szeretné a néző, csak a szinkronost választhatja. És persze a művészmozik viszonylatában ugyanez a helyzet a feliratos művekkel is.
