Egy kis Sziget-néprajz: mi kerül múzeumba a fesztiválról?

Képzelt riport egy legendás jövőbeli kiállításról.

Ötven év múlva biztosan rendez majd a Néprajzi Múzeum egy kiállítást a Sziget Fesztiválról, illetve a fesztivál múltjáról, mert reméljük, még akkor is lesz majd Sziget. Nyilván a Sziget idején rendezik majd, ezért a külföldi fesztiválozók is tömegével zarándokolnak a Városligetbe, az új Néprajzi Múzeumba, ami akkor már régi Néprajzi Múzeum lesz. Ez lesz a legsikeresebb kiállítás abban az évben, meg is hosszabbítják a nyitva tartását kétszer, és utána európai turnéra indul. Amszterdamban, Londonban, Berlinben, Stockholmban verekednek majd a jegyekért, óvodától a nyugdíjasotthonig minden felbolydul, hiszen akkor már nem lesz olyan generáció, akit ne érintene a Sziget-őrület.

De mit állítanak ki? A kiállítótér közepére mi a Hello Wood hatalmas fa installációját képzeljük, amely úgy működik, mint egy kunyhó, évek óta minden alkalommal többet is felépítenek a fesztiválon. Szívesen elüldögélnek bennük a szigetelők. A kiállításon pedig pont jó lesz egy ilyen hely arra, hogy itt vetítsék a koncertfilmeket. Illetve akkor már nem koncertfilmet, hanem minimum holografikus háromdimenziós nosztalgiakoncertet.

A kiállítótér padlóját nyilván azokkal a nyolcszögletű szürke padlóelemekkel fogják borítani, amelyeket a fesztiválon raknak le színpadok előtt vagy olyan helyeken, ahol járda kellene, de nincs. A Hajógyári-sziget domborzatát viszont nem igazán érdekli, hogy milyen fesztivál van; a szintkülönbségek miatt (és persze csak amiatt) néha kellemesen inog az ember lába alatt az ideiglenes járda. Olyan, mintha egy hajón lenne. Ezt az élményt nehéz lesz reprodukálni, de majd megoldják.

Ez eddig nem hangzik egészen komolynak, pedig az. A néprajznak mindig is feladata volt a kortárs tárgyak gyűjtése. Pár éve volt is ilyen, a közelmúltat feldolgozó kiállítás a Néprajzi Múzeumban. A leendő Sziget-kiállítás alapjait pedig most kell lerakni. És mivel tudjuk, hogy a néprajztudomány a lelkes amatőr gyűjtők eredményeit is képes hasznosítani, ezért körülnéztünk kicsit a Szigeten, hogy mivel segíthetnénk nekik.

Van persze egy csomó tárgy, ami annyira kézenfekvő, hogy szinte nem is érdemes beszélni róla: lesz a vitrinekben portól-sártól piszkos vászon tornacipő, műanyag pohár és szuvenírek, pólók és pulcsik, rajtuk a Sziget vagy egy zenekar logója, az egyik sarokban egy sátor. Helye lesz az okostelefonnak, szelfibotnak, néhány ijesztő maszknak, karszalagoknak. 

És szerintünk az állatos úszógumiknak is. Erről a jelenségről egész szakdolgozatot lehetne írni. Hogy csak egy dolgot említsünk: a Sziget Fesztivál egy szigeten van, mégsem ajánlott úszni a Dunában. A fesztiválnak a víz közepén csak minimális az élő kapcsolata a vízzel (lábáztatás), az úszógumik a szárazföldön szerepelnek. Rózsaszín flamingós és krokodilos változatot is láttunk, amelyeket a gazdájuk mindenhová magával hurcolt, mint mobil ülőhelyet, dekorációs elemet és/vagy táncpartnert. Megfelelő mennyiségű alkohol után pedig mindenki csak jó barátként emlegeti az úszógumiját. Íme komoly néprajzi értékkel bíró videódokumentációnk a lehetséges használati módok egyikéről, a The Strypes szombati koncertjéről:

Itt egyébként a tárgyak funkcióváltásának lehetünk tanúi és annak, ahogy a gyerekkori tárgyak fesztiváltárgyakká alakulnak. Most sem viccelünk. A következő a műanyag kisvödör, amit ugye homokozásra használt mindenki, a Szigeten (és nyilván nem csak ott) viszont extra méretű koktélolsvödörként funkcionálnak, lehetőleg három-négy szívószállal, finoman jelezve, hogy nem egyedül kellene azt az egy-két literes alkoholos vödröt beborítani. Bár ilyet is láttunk.

Az állatjelmezek mellett óriási népszerűségnek örvendenek a plüssállatok is a Szigeten – úgy tűnik, itt tényleg újra gyerekké válunk. Láttunk olyat, aki egy hatalmas plüssoroszlánt cipelt a hátán az összes koncerten, és találkoztunk egy rózsaszín plüss unikornissal, aki egy magyar társaság asztalán pihente ki a Sziget fáradalmait, és még csak nem is egy szabadságtól részeg fesztiválozó hozta magával, hanem egy magyar vendéglátós. – Ő a kollégánk barátnője. Vele lakik – közölte szemrebbenés nélkül a társaság. A rózsaszín unikornis elmondásuk szerint most debütált a Szigeten, és azért koszos kissé, mert tegnap elszökött bulizni, halálra keresték.

A kiállításon helyet kell szorítani rengeteg nemzeti zászlónak. Először is azért, mert ezeket a koncerteken egyesek vadul lengetik, amivel két dolgot biztosan elérnek: azt, hogy ők nem tudnak normálisan bulizni, mert tartani kell a zászlót, a másik, hogy a zászló kitakarja a koncertet a hátrébb állók elől. Szóval mindenki csak nyer. Mégis ragaszkodnak a zászlóhoz szigetelők. Ha megkérdezünk egy franciát, miért van zászlóba burkolva, azt válaszolja: „Mert francia vagyok”. Úgy tűnik, ennél mélyebb oka ennek nincs. A zászlót nemcsak koncerten lehet lengetni, hanem nyakba kötve is lehet viselni, mint egy köpenyt, ami szépen lobog az ember hátán, ha fúj a szél. Íme, a nemzeti hős fesztiválcélokra átalakított képe, keresztezve a populáris kultúra ikonjával. (Konkrétan Supermanre gondolunk.)

És végül van pár olyan tárgy, amit mi az „ártalomcsökkentés” mezőben helyeznénk el, mert a Sziget Fesztivál nemcsak móka és kacagás, hanem a több százezer ember együttélése egy ideiglenes helyszínen, ahol minden megoldás átmeneti. A vécé is. A mobilvécékről nyilván mindenkinek van egy története, főleg, ha olyan mobilvécéről van szó, ahol kétezren jártak előttünk csak aznap. A kiállításon biztosan kint lesz az előre csomagolt, két darabos papír pisilőcsésze is, hölgyeknek. Az, hogy nem ülünk rá a vécére, ilyen helyen már evidens, de ennek ellenére is sokan úgy érzik, hogy kell még valami közéjük és a negyven fokos melegben baktériumok garmadáját árasztó emésztőgödrök közé.

Bár a hangerő miatt is szeretjük a nagy szabadtéri koncerteket, azért azt sem lehet egy hétig kibírni, ha éjjel-nappal dübörög a basszus. Nagyon gusztusos, színes kis tokokban árulják a füldugókat Sziget-szerte. A hőségre nem lesz ilyen egyszerű ellenszer egy ilyen fesztiválon, csak a vízivás és a naptej. De ha valaki nem akarja a kevés párakapuk egyike alatt tölteni a napot, magával vihet egy egyszerű, spriccelős műanyag viráglocsolót. Vagy egy vízipisztolyt, amit az ember gyerekkorában imádott, és a Szigeten felnőttként újra használatba vesz. Persze, hogy egy vízipuska is kint lesz majd valamelyik vitrinben ezen a jövőbeli, borítékolhatóan legendás kiállításon.