Egy kis Sziget-néprajz: mi kerül múzeumba a fesztiválról?

Képzelt riport egy legendás jövőbeli kiállításról.

Van persze egy csomó tárgy, ami annyira kézenfekvő, hogy szinte nem is érdemes beszélni róla: lesz a vitrinekben portól-sártól piszkos vászon tornacipő, műanyag pohár és szuvenírek, pólók és pulcsik, rajtuk a Sziget vagy egy zenekar logója, az egyik sarokban egy sátor. Helye lesz az okostelefonnak, szelfibotnak, néhány ijesztő maszknak, karszalagoknak. 

És szerintünk az állatos úszógumiknak is. Erről a jelenségről egész szakdolgozatot lehetne írni. Hogy csak egy dolgot említsünk: a Sziget Fesztivál egy szigeten van, mégsem ajánlott úszni a Dunában. A fesztiválnak a víz közepén csak minimális az élő kapcsolata a vízzel (lábáztatás), az úszógumik a szárazföldön szerepelnek. Rózsaszín flamingós és krokodilos változatot is láttunk, amelyeket a gazdájuk mindenhová magával hurcolt, mint mobil ülőhelyet, dekorációs elemet és/vagy táncpartnert. Megfelelő mennyiségű alkohol után pedig mindenki csak jó barátként emlegeti az úszógumiját. Íme komoly néprajzi értékkel bíró videódokumentációnk a lehetséges használati módok egyikéről, a The Strypes szombati koncertjéről:

Itt egyébként a tárgyak funkcióváltásának lehetünk tanúi és annak, ahogy a gyerekkori tárgyak fesztiváltárgyakká alakulnak. Most sem viccelünk. A következő a műanyag kisvödör, amit ugye homokozásra használt mindenki, a Szigeten (és nyilván nem csak ott) viszont extra méretű koktélolsvödörként funkcionálnak, lehetőleg három-négy szívószállal, finoman jelezve, hogy nem egyedül kellene azt az egy-két literes alkoholos vödröt beborítani. Bár ilyet is láttunk.

Az állatjelmezek mellett óriási népszerűségnek örvendenek a plüssállatok is a Szigeten – úgy tűnik, itt tényleg újra gyerekké válunk. Láttunk olyat, aki egy hatalmas plüssoroszlánt cipelt a hátán az összes koncerten, és találkoztunk egy rózsaszín plüss unikornissal, aki egy magyar társaság asztalán pihente ki a Sziget fáradalmait, és még csak nem is egy szabadságtól részeg fesztiválozó hozta magával, hanem egy magyar vendéglátós. – Ő a kollégánk barátnője. Vele lakik – közölte szemrebbenés nélkül a társaság. A rózsaszín unikornis elmondásuk szerint most debütált a Szigeten, és azért koszos kissé, mert tegnap elszökött bulizni, halálra keresték.

A kiállításon helyet kell szorítani rengeteg nemzeti zászlónak. Először is azért, mert ezeket a koncerteken egyesek vadul lengetik, amivel két dolgot biztosan elérnek: azt, hogy ők nem tudnak normálisan bulizni, mert tartani kell a zászlót, a másik, hogy a zászló kitakarja a koncertet a hátrébb állók elől. Szóval mindenki csak nyer. Mégis ragaszkodnak a zászlóhoz szigetelők. Ha megkérdezünk egy franciát, miért van zászlóba burkolva, azt válaszolja: „Mert francia vagyok”. Úgy tűnik, ennél mélyebb oka ennek nincs. A zászlót nemcsak koncerten lehet lengetni, hanem nyakba kötve is lehet viselni, mint egy köpenyt, ami szépen lobog az ember hátán, ha fúj a szél. Íme, a nemzeti hős fesztiválcélokra átalakított képe, keresztezve a populáris kultúra ikonjával. (Konkrétan Supermanre gondolunk.)

És végül van pár olyan tárgy, amit mi az „ártalomcsökkentés” mezőben helyeznénk el, mert a Sziget Fesztivál nemcsak móka és kacagás, hanem a több százezer ember együttélése egy ideiglenes helyszínen, ahol minden megoldás átmeneti. A vécé is. A mobilvécékről nyilván mindenkinek van egy története, főleg, ha olyan mobilvécéről van szó, ahol kétezren jártak előttünk csak aznap. A kiállításon biztosan kint lesz az előre csomagolt, két darabos papír pisilőcsésze is, hölgyeknek. Az, hogy nem ülünk rá a vécére, ilyen helyen már evidens, de ennek ellenére is sokan úgy érzik, hogy kell még valami közéjük és a negyven fokos melegben baktériumok garmadáját árasztó emésztőgödrök közé.

Bár a hangerő miatt is szeretjük a nagy szabadtéri koncerteket, azért azt sem lehet egy hétig kibírni, ha éjjel-nappal dübörög a basszus. Nagyon gusztusos, színes kis tokokban árulják a füldugókat Sziget-szerte. A hőségre nem lesz ilyen egyszerű ellenszer egy ilyen fesztiválon, csak a vízivás és a naptej. De ha valaki nem akarja a kevés párakapuk egyike alatt tölteni a napot, magával vihet egy egyszerű, spriccelős műanyag viráglocsolót. Vagy egy vízipisztolyt, amit az ember gyerekkorában imádott, és a Szigeten felnőttként újra használatba vesz. Persze, hogy egy vízipuska is kint lesz majd valamelyik vitrinben ezen a jövőbeli, borítékolhatóan legendás kiállításon.