Hadikórház, Hurts, Hiperkarma – Sziget, negyedik nap

Szemügyre vettük az egészségügyi komplexumot, de nem hagytuk ki az indie-részleget sem.

Esztergomi Gergely, a jelen lévő mentősök vezetője ezt azzal egészíti ki, hogy elsőre minden sérülést nagyon komolyan vesznek, majd súlyosságuk szerint szelektálják őket. Az idei legkeményebb nap a szombati volt, megfigyelésük szerint, ahogy telik az idő, úgy fáradnak a fesztiválozók is, és hibáznak egyre többet. Sokkal kevesebb baleset lehetne, ha a kérésnek megfelelően nem tangapapucsban, hanem cipőben járnának a fiatalok. Tíz autóval biztosítják a helyszínt, de ezeket nem mind kell egyszerre használni, egy esetleges nagyobb, tömeges szituációra állnak velük készen.

Az egészségügyi bázis közvetlen közelében áll a világzenei színpad, arrafelé vesszük az irányt, és meghallgatjuk a Gaye Su Akyolt. A török énekesnő és zenekara biztosan nyeri a fellépőruha-versenyt, megidézve a farsangi időszakot.

Az isztambuli underground világában felnőtt török énekesnő zenéjében ott van a dívák minden előzménye is, és ez a kettősség teszi izgalmassá produkcióját. A késő délutáni napfényes időszakban egészen becsületes létszámú közönséget mozgat meg a zenekar.

A nagyszínpad igazi brit fesztiválhangulatot áraszt magából. A White Lies kora esti koncertje még kisebb közönséget mozgat, de ez sem akadálya annak, hogy szabadon áradjanak a hamisítatlan, néha kicsit darkosan keserű, máskor egészen emelkedett brit indie pop dallamok.

Rövid szünet következik, amelyet Gerendai Károly használ ki, hogy felköszöntse az idén 25. alkalommal megrendezett fesztivált, majd visszatér a brit vonal a színpadra, és a manchesteri new wave, szintipop formáció, a Hurts csap bele a lecsóba. A közönség erősítést szerez és tekintélyes tömeggé hízik.

A zenekar tagadni sem tudná, rengeteget dolgozott azon, hogy minden elemében végtelenül profi és alaposan megtervezett produkciót rakjon össze. Ez tiszteletre méltó, de egészen más világ, mint a Petőfi-színpadon nyers és őszinte zenével kiálló Hiperkarma. Kár lenne tagadni, ez utóbbi közelebb áll a szívünkhöz, és a koncertet övező hangulat, valamint a ritmust átvevő közönség is inkább ismerős, mint a nagyszínpad előtt.

A zenekar teljes repertoárját elővette, a legrégebbi és az egészen új dalok egymást váltva szólnak, miközben a közönség szinte klubhangulatot teremtve táncol.

Kifelé újra kikerülhetetlen a MOL-kút, ami ekkor már romkocsmára emlékeztet. Haladunk célirányosan, nem tankolunk se 95-ötöst, se 5 százalékosat.