Hadikórház, Hurts, Hiperkarma – Sziget, negyedik nap

Szemügyre vettük az egészségügyi komplexumot, de nem hagytuk ki az indie-részleget sem.

Már a MOL-kútnál fesztiválhangulat fogad, bizarr látvány, ahogy a letakart kutak közé telepített sörpadoknál és állóalkalmatosságoknál kortyolgatnak a fesztiválozók, még bizarrabb, ahogy a kutas megszokott pisztolya helyett a sörcsappal kísérletezik zöld egyenruhájában.

Mondjuk egy félliteres sör két és félszer annyiba kerül, mint egy liter benzin, valószínűleg pontosan tudják, mit miért csinálnak, de hogy nem ez lesz a törzshelyem, az biztos, pedig multipontkártya is van. Reméljük, ha véget ér a fesztivál, az első reggelen nem sörrel várják majd a munkába induló autósokat (ahogy azt is, hogy ők még visszatalálnak majd ide ennyi hűtlenkedés után).

Bent kinéztünk magunknak egy-két ígéretes koncertet, de előbb látogatást teszünk az egészségügyi központban. A látvány bennünket is meglep, kicsit hadikórház benyomását kelti a komplexum. A hatalmas alapterületű sátorban komplett betegellátás zajlik, aminek része a felvétel, a vizsgálat, de még a zárójelentés is. A Sziget egyik legjobban szervezett egységébe tévedtünk. Kupsza Péter, az egészségügyi bázis operatív vezetője eligazítja az önkéntes segítőket, akiknél épp váltás van, majd a rendelkezésünkre áll néhány kérdés erejéig. Az önkéntes fiatalok lehetnek úgy harmincan és kisebb, háromfős rajokban róják a Szigetet. Bent a központban jeladók segítségével egy monitoron követik a mozgásukat, és ha bejelentkeznek, pontosan megállapítható, hol történt baj. A sok kis pontocska most egy bolyban áll a monitor jobb alsó sarkában, ahol a váltás miatt mind összegyűltek.

Azt is megtudjuk, hogy eddig mintegy 1200 esetben volt szükség segítségre. Kisebb traumákról van szó, azaz boka-, kéz- és csuklósérülésekről jellemzően. Nem meglepő, hogy olykor ittas embereket kell ellátni, és akadnak, akik olyan szer hatása alatt állnak, amiről nem lehet pontosan tudni, mi is az.

Gyakoriak még a meghűléses esetek, láz, nátha. Néha előfordul, hogy egy-egy pácienst be kell vinni valamelyik budapesti kórházba, de szerencsére igazán súlyos eset eddig nem történt. Egy-egy műszak összesen 10-12 nővérnek és hat orvosnak ad feladatot, összesen 650-en dolgoznak ebben a stábban.

Esztergomi Gergely, a jelen lévő mentősök vezetője ezt azzal egészíti ki, hogy elsőre minden sérülést nagyon komolyan vesznek, majd súlyosságuk szerint szelektálják őket. Az idei legkeményebb nap a szombati volt, megfigyelésük szerint, ahogy telik az idő, úgy fáradnak a fesztiválozók is, és hibáznak egyre többet. Sokkal kevesebb baleset lehetne, ha a kérésnek megfelelően nem tangapapucsban, hanem cipőben járnának a fiatalok. Tíz autóval biztosítják a helyszínt, de ezeket nem mind kell egyszerre használni, egy esetleges nagyobb, tömeges szituációra állnak velük készen.

Az egészségügyi bázis közvetlen közelében áll a világzenei színpad, arrafelé vesszük az irányt, és meghallgatjuk a Gaye Su Akyolt. A török énekesnő és zenekara biztosan nyeri a fellépőruha-versenyt, megidézve a farsangi időszakot.

Az isztambuli underground világában felnőtt török énekesnő zenéjében ott van a dívák minden előzménye is, és ez a kettősség teszi izgalmassá produkcióját. A késő délutáni napfényes időszakban egészen becsületes létszámú közönséget mozgat meg a zenekar.

A nagyszínpad igazi brit fesztiválhangulatot áraszt magából. A White Lies kora esti koncertje még kisebb közönséget mozgat, de ez sem akadálya annak, hogy szabadon áradjanak a hamisítatlan, néha kicsit darkosan keserű, máskor egészen emelkedett brit indie pop dallamok.

Rövid szünet következik, amelyet Gerendai Károly használ ki, hogy felköszöntse az idén 25. alkalommal megrendezett fesztivált, majd visszatér a brit vonal a színpadra, és a manchesteri new wave, szintipop formáció, a Hurts csap bele a lecsóba. A közönség erősítést szerez és tekintélyes tömeggé hízik.

A zenekar tagadni sem tudná, rengeteget dolgozott azon, hogy minden elemében végtelenül profi és alaposan megtervezett produkciót rakjon össze. Ez tiszteletre méltó, de egészen más világ, mint a Petőfi-színpadon nyers és őszinte zenével kiálló Hiperkarma. Kár lenne tagadni, ez utóbbi közelebb áll a szívünkhöz, és a koncertet övező hangulat, valamint a ritmust átvevő közönség is inkább ismerős, mint a nagyszínpad előtt.

A zenekar teljes repertoárját elővette, a legrégebbi és az egészen új dalok egymást váltva szólnak, miközben a közönség szinte klubhangulatot teremtve táncol.

Kifelé újra kikerülhetetlen a MOL-kút, ami ekkor már romkocsmára emlékeztet. Haladunk célirányosan, nem tankolunk se 95-ötöst, se 5 százalékosat.