Nem is tudom, mikor és mivel kapcsolatban hallottam először Másik János nevét. Cseh Tamás? Európa Kiadó? Trabant? Balaton? Filmzene? Koromnál fogva én már mindezzel egyben szembesültem. Hol voltam én még akkor, amikor ez az ember elkezdett foglalkozni a zenével körülbelül negyvenhat évvel ezelőtt? És ez a mintegy negyvenhat év bőven túl van azon, amit életműnek nevezünk.
Másik János iskoláit a Győri Zeneművészeti Konzervatórium zongora szakán, a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium jazz tanszakán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének, hangképzés, népzene szakán végezte, és már ez elég ahhoz, hogy lássuk, eléggé összetett és szerteágazó érdeklődéssel és tehetséggel megáldott zenészről van szó. Játszik billentyűs és ütőhangszereken, gitáron, basszusgitáron, tangóharmonikán, énekel és zenét szerez szinte minden műfajban.
Gyerekként képzőművésznek készült, és a mai napig fest és rajzol. Elkészítette egy Cseh Tamás életrajzi könyv borítóját, de nagyobb képeket is festett selyemre akrillal, textilfestékkel. Volt már úgy, hogy lesz kiállítása, csak hát nem jutott rá idő.
Mindegy, a legfontosabb, hogy 1971 óta zenél. Rögtön a következő évben zenei vezetője lett a legendás Interbrass együttesnek, amelyben olyan tagok szerepeltek, mint Pogonatosz Nikosz, Román Péter, Gőz László, Dés László, Neumayer Károly és Grünwald Tamás. Ez a korszak négy évig tartott, hogy utána két-három éven át végigjárja a német nyelvű országokat – Ausztriát, Németországot, Svájcot – Kőszegi Imre zenekarával, a Kőszegi Grouppal. Kettejükön kívül ebben a formációban Dés László és Lakatos Tóni, vagyis Tony Lakatos szerepelt.
Ez eltartott 1980-ig, s ha 1980, akkor kezdődik az underground: Európa Kiadó, Trabant, Balaton. És persze közben, 1970 óta folyamatosan: Cseh Tamás és Bereményi Géza. Cseh Tamás Másik Jánossal szeretett leginkább előadni. Másik János pedig Cseh Tamással, amint arról 2011-ben, Cseh Tamás halálának második évfordulóján a Magyar Nemzet Magazinjában megjelent interjújában is beszélt: „Mindig ünnep volt, amikor együtt léptünk fel, közömbös előadást mi sosem csináltunk, ezért nem is vállaltunk szinte soha két Levelet egymás után, mert majdnem ott maradtunk mindig, annyira kikészültünk, hogy abból nehéz volt másnap felállni.”
1981 óta egyébként számos filmhez szerzett zenét, két alkotásban színészként is szerepelt. 1991-ben B. Nagy László-díjat kapott, valamint Szemző Tiborral közösen a film- és tévékritikusok díját a Meteo című film zenéjéért. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (polgári tagozata) kitüntetést kapta. De Másik ennél sokkal többet érdemel. Ma legtöbbször ír, koncertezik az Európa Kiadóval, vagy a fennállásának 15. évét egy Budapest parki koncerttel augusztus 31-én ünneplő Kistehén zenekar fellépésein vendégeskedik, illetve a Rájátszás sorozatban is szerepel.
„A 80-as években sokan emigráltak a barátaim közül, én maradtam. Néha eszembe jut, hogy ha Németországban vagy a franciáknál írtam volna 30 filmzenét, most 3-4 villám lenne különféle tengerpartokon, így meg néha a cipőm mellett járok. Ez van. Viszont nem cserélném el utólag az életem egy másikra – sem a Tamást, sem az Európa Kiadót, sem a magyar filmzenéimet, sem a találkozásaimat” – zárta lapunknak adott öt évvel ezelőtti interjúját. Reméljük, azóta sem cserélné el az életét egy másikra. Boldog 65. születésnapot, Másik János!
