Hosszú betegség után, 66 éves korában elhunyt Mező Ferenc költő, író, szerkesztő. Villamosipari technikumot végzett, majd a Magyar Televízióban dolgozott világosítóként. 1979–1983 között a Gyermekünk című lapnak volt a munkatársa. 1983-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–népművelés szakán szerzett diplomát. 1983-tól a Mozgó Világ prózarovatának szerkesztője volt. Versei, kritikái, publicisztikái számos lapban megjelentek.
Mező verseiben a pajzán életöröm találkozott a lemondó haláltudattal. Vállalt világlátását olyan kötetek tették egyértelművé, mint A hedonista búcsúja, a Sör és hamu vagy legutóbb a Dackorszak. Önirónia, derű és gyarlóságunk tudata mutatkozik meg művein.
Játékosságába fanyar irónia vegyült: emlékezetes például nyolcvanas évekbeli verse, amelyben a kettes lottótalálathoz írt ódát, számba véve aztán, amit életünkben kisorsolnak nekünk. De sokatmondó Reggel című költeménye is, amelyet most a HVG.hu idézett: „Reggel eltörtem egy / bögrét, a kávét a kiöntő / mellé folyattam, ki se / mozdultam, ma / nem sütött rám a nap, / gyötör a bűntudat, a polcon / plüss mackó nyüszít, / nem veszek, nem eszek, / a ruhámon szaporodó / pecsétek hitelesítenek: / remeg a kezed, öreg; / elrontottam mindent, / már sokkal előbb.”
