A nyelvi humor mellett van még egy összetevője a sikernek, ez pedig a helyszín. – A Pál utcai fiúkon kívül kevés valódi Budapest-regényt találunk, olyan művet, amelyet elolvasva rádöbbenünk, hogy mennyire kötődünk ehhez a városhoz, hogy akármi történik is körülöttünk, csodálatos itt élni. Molnár Ferenc szövege ezt az érzést közvetíti.
Az értékvesztéssel kezdtük a cikket, a fogalom pedig óhatatlanul is újra felbukkan, hiszen az 1907-ben született regényt olvasva a polgári értékrend eltűnésének lehetünk tanúi. – Molnár Ferenc ezzel párhuzamosan, nagyon óvatosan, nagyon finoman ugyan, de egy másik világról is beszámol, amely még éppen csak bontogatja a zászlaját. A két világ közötti hatalmas különbség a vörösingesek esetében látszik a legjobban. Áts Feri még a régi értékek embere, ő azért akarja elfoglalni a grundot, hogy legyen hol focizni, a Pásztor testvérek azonban azért, mert ha ők az erősebbek, miért tűrnék, hogy másoké legyen. Csak azért veszik el, mert el tudják venni.
A hatalom és a céltalan erőszak összefonódása törést okoz és válságba taszítja az embert. – A grund alatt a mélyben már valami sötét dolog fortyog, amely a gyerekek világába is beszivárgott. A pusztulás előszele a mai olvasó számára legalább olyan nyilvánvalóan érezhető, mint a száz évvel ezelőtti közönség esetében, emiatt a szöveg ma is rendkívül modernnek és naprakésznek tűnik.
Ezek után már kevésbé meglepő, hogy a regény az irodalmi sikerlistákat is meghódította. Mindennek Nényei Pál, a budapesti Piarista Gimnázium tanára, Az irodalom visszavág című szórakoztató irodalomtörténeti sorozat szerzője szerint roppant egyszerű a magyarázata. – Egyszerűen az a titka, hogy jó. Molnár Ferenc jól megírta, jó a történet, az, hogy az egyik legfontosabb helyszín megszűnik a regény fiktív ideje után, mert beépítik, különösen erős és nagy hatású motívum. Ezt úgy hívom, hogy Titanic-effektus. Olyanról olvasni, ami már nincs, roppant érzelmes dolog. De ezt az egész regény világára is értem. A múlt óceánjába süllyedt Pest!
