Régen sokat lépett fel Ausztriában és kevesebbet Magyarországon, de ez mára megfordult. Korábban persze – ahogy egy jó zenészhez és a fiatal hippihez illett – bejárta egész Európát. Utcazenészként tengette a mindennapjait, és szívta magába a hatásokat. – Ma már nem indulnék el ilyen körutakra, de nem azért, mert öregebb lettem, hanem mert megváltozott a világ. Sokkal kevesebb ideje van az embereknek arra, hogy megálljanak az utcán néhány percre és meghallgassák mondjuk egy gitáros néhány számát. Én viszont nem rohanok sehová, szívesen hallgatom a dalokat.
Először Kiss Tibi, a Quimby frontembere nevezte dalköltőnek Raskolnikovot, akivel jó barátságban vannak, közös a menedzserük is. A dalköltészetről pedig elsősorban Bob Dylan jut eszébe. – Ő mindannyiunk mestere, én nem is értem, miért kavart ekkora port az, hogy legutóbb ő kapta az irodalmi Nobel-díjat, hiszen évek óta ott emlegették az esélyesek között. Nekem nagy példaképem az öreg. De hasonlóképpen voltam Leonard Cohennel is, akitől elloptam azt a mondását, hogy fiatal kölyök vagyok őrült álmokkal. Bár az őrült álmok azért már nem olyanok, mint régen, például a ma éjszakaira nem is emlékszem – mondta Raskolnikov, majd mindenkit megnyugtatott, hogy a nyolcvanas évek elejétől megszokott színpadi öltözete, a fekete, csíkos zakó piros rózsával és kalappal a vasárnapi koncerten sem marad el. Ott lesz vele saját zenekara, vendégként pedig fellép Sir Oliver Mally, Petendi Tamás, Pribojszki Mátyás, Ferenczi György, Pintér Zsolt, Kiss Krisztián, Herr Attila – ez már végül is egy nagyzenekar. Ahogy Raskolnikov mondta, „lesz egy csomó olyan szám, amit régen játszottunk már, és persze improvizálni is fogunk, vagyis örömzenélünk, szerintem nagyon jó hangulat lesz”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!