Régen sokat lépett fel Ausztriában és kevesebbet Magyarországon, de ez mára megfordult. Korábban persze – ahogy egy jó zenészhez és a fiatal hippihez illett – bejárta egész Európát. Utcazenészként tengette a mindennapjait, és szívta magába a hatásokat. – Ma már nem indulnék el ilyen körutakra, de nem azért, mert öregebb lettem, hanem mert megváltozott a világ. Sokkal kevesebb ideje van az embereknek arra, hogy megálljanak az utcán néhány percre és meghallgassák mondjuk egy gitáros néhány számát. Én viszont nem rohanok sehová, szívesen hallgatom a dalokat.
Először Kiss Tibi, a Quimby frontembere nevezte dalköltőnek Raskolnikovot, akivel jó barátságban vannak, közös a menedzserük is. A dalköltészetről pedig elsősorban Bob Dylan jut eszébe. – Ő mindannyiunk mestere, én nem is értem, miért kavart ekkora port az, hogy legutóbb ő kapta az irodalmi Nobel-díjat, hiszen évek óta ott emlegették az esélyesek között. Nekem nagy példaképem az öreg. De hasonlóképpen voltam Leonard Cohennel is, akitől elloptam azt a mondását, hogy fiatal kölyök vagyok őrült álmokkal. Bár az őrült álmok azért már nem olyanok, mint régen, például a ma éjszakaira nem is emlékszem – mondta Raskolnikov, majd mindenkit megnyugtatott, hogy a nyolcvanas évek elejétől megszokott színpadi öltözete, a fekete, csíkos zakó piros rózsával és kalappal a vasárnapi koncerten sem marad el. Ott lesz vele saját zenekara, vendégként pedig fellép Sir Oliver Mally, Petendi Tamás, Pribojszki Mátyás, Ferenczi György, Pintér Zsolt, Kiss Krisztián, Herr Attila – ez már végül is egy nagyzenekar. Ahogy Raskolnikov mondta, „lesz egy csomó olyan szám, amit régen játszottunk már, és persze improvizálni is fogunk, vagyis örömzenélünk, szerintem nagyon jó hangulat lesz”.
