Még saját Wikipédia-oldala is van a jelenségnek. Úgy nevezik: Elvis-észlelések. Ugyan Presley negyven évvel ezelőtt, egészen pontosan 1977. augusztus 16-án itt hagyott bennünket, sokan azóta is rendületlenül hiszik, hogy a legendás rocksztár csak megrendezte a halálát. Igencsak vegyes társaságba került így hősünk, hiszen a közkedvelt művészek – például az amerikai hiphopelőadó Tupac vagy a mi Petőfi Sándorunk – mellett Adolf Hitler kapcsán is rendre előkerül, hogy az öngyilkosság elkövetése helyett Dél-Amerikába menekülhetett, ahol új személyazonosság alatt folytatta életét.
Nincs persze min csodálkozni: az összeesküvés-elméletekre komplett piac épül, így nem meglepő, hogy az Elvis-teóriákat is kihasználják egyesek. Ott van például Gail Brewer-Giorgio, aki az elmúlt évtizedekben egy sor könyvben találgatta, hogy mi van, ha Presley valójában nem is távozott el az élők sorából azon a végzetes napon. Hiába persze az olyan nagy ívű oknyomozó munkák a tollából, mint az Is Elvis Alive? (1988), a The Elvis Files: Was His Dead Faked? (1990) és az Elvis Undercover: Is He Alive and Coming Back? (1999), a titokra csak nem derült fény. Pedig egész különös helyeken vélték már felfedezni a rock ’n’ roll halhatatlan királyát. Látták már őt a michigani Kalamazooban is a nyolcvanas években, de még egy repülőtéri jelenet hátterében is az 1990-es Reszkessetek, betörők!-ben. „Ha Elvis ott lett volna, arról azért tudnék” – mondta később a rendező, Chris Columbus az USA Today-nek adott interjújában.
Hiába, Elvis még mindig „csak” 82 éves lenne. A találgatások mindaddig menni is fognak, amíg az emberi élet végső határáig el nem jutunk – véli Karafiáth Orsolya, akit bátran említhetünk a zenész legnagyobb hazai rajongói között. Az írónő korábban a WMN nevű hazai portálon is vallott elköteleződéséről, állítva, öntudatra ébredésének pillanatától fogva Elvis-rajongó.
– Ahogy észrevettem, jól illeszkedik az általam rajongott tragikus ikonok sorába – fejti ki az írónő lapunknak. Mint mondja, először teljesen véletlenül, egy színdarabjában jelent meg Presley. A békéscsabai drámaíró-fesztiválon kellett egy éjszaka alatt megírnia egy darabot újsághír alapján. Bár az eredeti sztori csupán hódmezővásárhelyi paprikáról és a cunamiról szólt, az írónő drámájában már őrült tudós szerepelt, aki nem paprikát termeszt, hanem emberkísérleteket végez. Meg sem lepődünk már: az Elvis-teóriák szinte mágnesként vonzzák a hasonló képtelenségeket, amelyekre Karafiáth persze szándékosan rá is játszott.
– Akadt, aki miattam utálta meg a Királyt – ismeri el az írónő, aki maga is lelkesen öltözött korábban a rocksztárnak.
Merthogy az énekes nemcsak a konteóhívőket, de az utánzókat is évtizedek óta lázba hozza. Karafiáth még interjút is készített korábban egy zenésszel, Pál Csabával.
– Imádom, hogy nem imitátornak, hanem Elvis-énekesnek tartja magát – mondta az írónő lapunknak. A Magyar Narancs-interjúban aztán az Elvis-lét nehézségeiről is beszámolt Pál: „Sajnos a szakmában sok az irigység. Az egyik versenyző például azt mondta, hogy ha tudja, hogy jövök, akkor belőlem készül. Nagyon rosszulesett, mert azt gondolom, hogy legalább mi, Elvisek tartsunk össze.” De kiderült az is a szövegből, hogy Pál még a hivatalba és a boltba is belőtt hajjal jár. „Nem azért, hogy azt mondják: »nini, itt jön az Elvis«, hanem mert így szeretem” – jelentette ki.
Nemcsak a hobbizenészeket és a maskarák híveit vonzza persze a legendás imázs. A 2001-ben alakult dán Volbeat rockzenekarra még az egzotikus Elvis-metal műfaji besorolást is szeretik alkalmazni. És valóban: ha testi valójában nem is él tovább, Michael Poulsen torkában mintha csak a Jailhouse Rock hangja reinkarnálódott volna. De persze egész sor rockabilly-, rock and roll és popzenészt befolyásolt pályája során Presley, ha nem egyenesen ő indította el őket ezen az úton. „Elvis előtt nem volt semmi” – vélekedett a Beatles énekese, John Lennon. De olyanok követték még az 1935-ös születésű ikont, mint Little Richard, Buddy Holly, Johnny Cash vagy épp Roy Orbison. Már a legnagyobbak is tőle, az 1956-ban filmvásznon is debütáló sztártól tanultak.
Apropó, 1956. Forradalmunk az énekesben is tiszteletet ébresztett, így 1957. január 6-án az Ed Sullivan-show-ban úgy konferálták fel Peace in the Valley című dalát: ezzel szeretne kiállni a magyarok mellett. Az énekes kérésére fel is szólították a közönséget, hogy adományaikkal segítsék a szabadságért küzdő magyarokat. Itt végül közel 25 millió svájci frank gyűlt össze.
De már életében elsöprő erejű hatást váltott ki a rocksztár. Elvis Presley ma üzletnek számít – írta 1956 végén a The Wall Street Journalben Louis M. Kohlmeier újságíró, és a kijelentés még ma sem vesztett érvényességéből. Miután a negyvenes évek nemzedéke még Frank Sinatrát bálványozta, egy évtizeddel később már Elvis lábai előtt hevert a világ. A szülők róla nevezték el gyermeküket, a tinédzserek a legendás belőtt séróját utánozták, és mindenki olyan szeretett volna lenni, mint ő. Fél évszázad alatt pedig úgy tűnik, mit sem kopott az Elvis-láz. Meghalt a Király, éljen a Király.
