Két éve zárva tartja kapuit Szentendrén a Barcsay Múzeum. A Kossuth-díjas festő- és grafikusművész, pedagógus Barcsay Jenő munkásságának szentelt intézmény az épület rossz műszaki állapota miatt csak időszaki kiállításokon fogadja a közönséget, az állandó gyűjteményt, a művész két és fél száz alkotását raktárban tárolják. Felújítási terv már van, ám mivel Szentendre „kis múzeumai” egyaránt rossz állapotban vannak, a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) égisze alá tartozó intézménynek várnia kell a sorára.
Aki valaha is közelebbi kapcsolatba került az anatómiával, annak Barcsay Jenő neve egyet jelent az emberi test megjelenítésével. Művészeti anatómia című vaskos albuma minden családi könyvtár kötelező darabja (volt egykoron). Az 1953-ban napvilágot látott kötet az idén huszadik kiadását ünnepelhette, az emberi test atlaszát az eltelt bő hatvan évben tucatnyi nyelvre lefordították, és számos országban vált a tananyag részévé.
Barcsay ugyanakkor nem csak a finom vonalvezetésű, a legapróbb részletekig pontosan kidolgozott anatómiai munkái miatt lett hivatkozási pont a magyar művészettörténetben. A konstrukciót hangsúlyozó tájképei és a geometrikus absztrakt kompozíciói egyaránt kiemelkedő jelentőségűek. „Művészetének alapvető kiindulópontjaként határozta meg a természet és a látható valóság leképezését, amelyet az elvonatkoztatás, a formai absztrakció különböző szintjein vizsgált és szerkesztett újra” – olvashattuk a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumban két éve rendezett életmű-kiállítás ismertetőjében.
1928-tól Barcsay a nyarakat Szentendrén töltötte, az ódon hangulatú kisváros művészetének kiapadhatatlan forrása lett. Így mikor csaknem kétszáz festményből és grafikából álló gyűjteményét 1977-ben a magyar államnak ajándékozta, nem véletlenül jelölte ki az alkotások otthonául a Duna-parti települést. Ekkor is minden részletre figyelt, a Dumtsa Jenő utcában álló, a XIX. század elején épült, klasszicista stílusú polgárházat is saját maga választotta ki a munkái számára. Ezzel egy élő, eleven múzeum jött létre, amely folyamatos alakulásában mutatta be Barcsay munkásságát. „Ez vagyok én, ez az én életművem” – vallotta a gyűjteményről.