„Húsvét első napja volt. Reggel kaptam a levelet Mikitől, és este 10-re érkezett hozzám, majd éjjeli kettőig maradt. Egész este együtt voltunk. Miki első alkalommal volt a hálószobámban. Nagyon tetszett neki. [...] Csodálatosan éreztem magam. Sokat beszélgettünk és felelevenítettük az emlékeinket” – Matyilda Kseszinszkaja lengyel balett-táncos naplójában így emlékezett vissza az orosz trónörökössel, a később tragikus sorsú II. Miklós cárral töltött első éjszakájára. Az év elején egy moszkvai napilap adta ki Kseszinszkaja naplójának 1886–1893 között lejegyzett részeit.
A lengyel származású Kseszinszkaja 17 esztendős korától folytatott szerelmi viszonyt a cáreviccsel, aki azonban nem vehetett feleségül egy egyszerű táncost, feleségének ugyanis Viktória angol királynő egyik unokáját, hesseni Alexandra hercegnőt jelölték ki. Egyes történészek úgy vélik, a cár és a balerina kapcsolata még évekig folytatódott, és a táncosnő 1911-ben egy lányt is szült Miklósnak. A románcról azonban nem szeretnek tudomást venni az oroszok. Kivált azóta, hogy egy bolsevik osztag által 1918. július 17-re virradóra kivégzett II. Miklós cárt és családját 2000. augusztus 14-én szentté avatta az orosz ortodox egyház. A nyilvánosságra került naplórészletek nem okoztak még közfelháborodást, a viszonyt feldolgozó – és még be sem mutatott – Matyilda című film azonban már most politikai botrányt kavart.
Alekszej Ucsityel rendező tavasszal mutatta meg az első, még félkész változatot a Moszkvai Patriarchátus külügyi vezetőjének, Hilarion Alfejev volokalamszki metropolitának, aki a Rosszija 24 tévécsatornán az „ízléstelenség felmagasztalásának” minősítette a történetet. Már az a jelenet is felbőszítette, amelyben Kseszinszkaja elővillanó meztelen keble látható tánc közben. A pravoszláv egyház az utolsó orosz uralkodó nyilvános megszégyenítésének tartja a filmet. A Keresztény Állam – Szent Oroszország elnevezésű szervezet később országszerte gyújtogatással fenyegette meg a mozik igazgatóit, ha műsorra tűzik Ucsityel alkotását, egyes hívek és keményvonalas nacionalista csoportok pedig látatlanban is oroszellenesnek és szentségtörőnek kiáltották ki a filmet. A politikusok sem hagyták szó nélkül az ügyet: a törvényhozás, a duma képviselője, volt krími ügyész, Natalja Poklonszkaja tavaly a főügyészhez fordult, hogy ellenőrizze a nemzetbiztonságot fenyegető (!) filmet, ami sérti a keresztény hívők érzéseit. Poklonszkaja volt az első, aki megpróbálta elérni az alkotás betiltását, de az észak-kaukázusi muszlim köztársaságok – Csecsenföld, illetve Dagesztán – is követelték az orosz kormánytól, hogy a hit védelmében ne engedjék az ő földjükön vetíteni. Erre reagálva közel félszáz orosz művész nyílt levélben tiltakozott a cenzúra ellen, hangsúlyozva, hogy világi, demokratikus államban kívánnak élni. Az orosz hatóságok végül augusztus közepén engedélyezték a történelmi filmdráma forgalmazását. A kulturális minisztérium illetékes vezetője, Vjacseszlav Tyelnov szerint ugyanis nincs benne semmi tiltott dolog, jogilag sem lehet fogást találni rajta, az embereknek maguknak kell eldönteniük, megnézik-e a filmet, vagy sem.
