Ma van a krimikirálynő, Agatha Christie születésének 127. évfordulója. Az ő idejében még egyedi volt, hogy egy nő gyilkostörténetek írásával keresse kenyerét. Azóta nemcsak a műfaj legnagyobb fogyasztói nők, hanem sok esetben sztárszerzői is.
Agatha Christie saját recepttel dolgozott az 1920-as években. Az összetevők: gyanúsítottak, bűntény, valamint a sötétben tapogatózó rendőrség mellett egy eszes önjelölt nyomozó. Akár egy idős vidéki hölgy (Jane Marple), akár egy volt belga rendőr (Hercule Poirot), akik felteszik a megfelelő kérdéseket a gyanúsítottaknak, majd a végén mindenki előtt tálalják következtetéseiket.
A detektívregény műfaját nem a brit írónő találta fel – olyan nagyságok művelték előtte, mint Edgar Allan Poe vagy Arthur Conan Doyle –, a fenti szabályokkal mégis ő tette egyedivé, és szinte mind a 66 regényén keresztül ragaszkodott hozzájuk. Sokan voltak hálásak ezért a kiszámíthatóságért: több mint negyven nyelvre lefordított könyvei több mint kétmilliárd példányban fogytak el.
Agatha Christie 1890. szeptember 15-én született a devoni Torquayben. Gyerekkora semennyire sem volt különös. Testvérei idősebbek voltak nála, barátai nem voltak. Félénk volt, rettegett egy boltba is bemenni. Ötéves korában apja elherdálta örökségét, nem sokkal később meg is halt. Agatha és édesanyja ezután nehezen tudták fenntartani magukat.
Fiatalon nem volt ambiciózus. Úgy tervezte, hogy férjhez megy, gyerekeket szül, háztartást vezet majd. Huszonnégy évesen ismerkedett meg a Királyi Légierő tisztjével, Archie Christie-vel. Az első világháború kitörése után összeházasodtak. Utána Londonba költöztek, és megszületett lányuk, Rosalind. Ekkor kezdett Agatha Christie írni. Ebbe menekült, amikor észrevette: valami nincs rendben a házasságával. „Archie az a fajta ember volt, aki csak magának élt” – írta később. Ahogy Agatha sikeresebbé vált, férje mind több időt töltött a golfpályákon. Egy napon azzal állított be: beleszeretett közös ismerősükbe, Nancy Neele-be.
Az immár sikeres és ismert írónő egy napon beült a kocsijába, elhajtott, és sokáig nem adott életjelet magáról. Hiába kereste a családja, önkéntesek sokasága és a rendőrség is. Egy szállodai bár zenésze ismerte fel végül, és értesítette a rendőrséget. Hogy Agatha miért tette, amit tett, sosem vallotta be. Egyesek szerint így akarta visszaszerezni férje figyelmét. Mások szerint a könyvei eladását akarta segíteni. Ő maga azt mondta: nem emlékszik semmire. Ha akarta, ha nem, Archie kiharcolta a válást, a regények viszont tényleg még jobban fogytak.
Ekkoriban egyre többen írtak detektívregényeket. Az első és második világháború közötti időszakot a krimi aranykorának is nevezték, a tanult és a kevésbé kvalifikált olvasók egyformán imádták a történeteket, szerették összerakni a kirakósok darabkáit.
Válása után Agatha Christie kozmopolita életet élt. Ellátogatott Irakba is, hogy megnézze a híres uri ásatást. Itt ismerte meg Max Mallowan archeológust, akihez hozzáment feleségül. Az írónő majdnem minden ásatásra vele tartott, külön sátrat kapott, hogy zavartalanul dolgozhasson. Ma már nem titok: egy idő után megutálta legsikeresebb karakterét, Hercule Poirot-t. Egocentrikus, utálatos emberkének nevezte, hosszú időn át szerette volna „megölni”, mire végül sikerült. A rajongók nem akarták hagyni, még több történetet követeltek. Maga Agatha Christie 1976-ban, 85 évesen hunyt el.
A mai napig őt tartják a műfaj királynőjének – de újra fellendülőben vannak a detektívtörténetek. A műfajnak nemcsak a legnagyobb rajongói nők, művelői is azok. A mai krimik szerkezete sok hasonlóságot mutat Christie műveiével. Családi problémák, intrikák – és a kérdés, amire sok oldalon át kereshetjük a választ: ki a hunyó?
Hogy lássuk, a krimik világát – különösen a pszichothrillerekét – a nők uralják, elég megnézni a népszerűségi listákat. Paula Hawkins első regénye, A lány a vonaton olyan népszerű lett, hogy két éven belül hollywoodi film készült belőle. Milliók imádták Gillian Flynn Holtodiglan című könyvét is, amelyre szintén felfigyelt a filmipar. Itt említhetjük meg B. A. Parist, Kathryn Croftot, Sarah Pinborough-t, illetve a skandináv krimik kedvelt szerzőit, Camilla Lackberget, Karin Fossumot. Ők már a kortársak, de nem szabad megfeledkezni Patricia Highsmith-ről és a Barbara Vine álnéven is publikáló Ruth Rendellről sem. A Business Insider megszólaltatta a neves kriminálpszichológust, Howard Formant. Egyértelmű választ adott arra, miért a nők a műfaj legnagyobb rajongói. – Felnőttként a nők általában sokkal empatikusabbak. Inkább együtt éreznek az áldozattal, jobban bele tudják élni magukat egy-egy történetbe – magyarázta.
A másik elmélet szerint mivel a nőktől kevésbé elfogadott az agresszív viselkedés, ők a bűnügyi történeteken keresztül tudják megélni sötétebb oldalukat. A szereplők kétségek, igazságtalanságok, düh között vergődnek. Ez az érzés a női léleknek jobban fekszik.
