„Csináltam valamit az életben, amivel boldoggá teszem az embereket”

Magda Vásáryová Hrabal sörfogyasztási szokásairól, Menzel könyvéről, a diplomataéletről és a közös Európáról.

– Mit jelentett a pályáján ez a film?
– Rengeteget. Mindig szívesen gondolok rá, mert az jut eszembe róla, hogy csináltam valamit az életemben, amivel boldoggá teszem az embereket. És ez a legfontosabb.

– Milyen volt a kapcsolata Hrabal úrral? Találkoztak a forgatáson is?
– Arra nem emlékszem, hogy kint volt-e a forgatáson, valószínűleg igen, de arra már jobban, hogy néha hazavittük Jirkával (Jiri Menzel – a szerk.) az otthonába, és ő ilyenkor mamának szólított (nevet), én meg őt fiamnak. Mert ugye mindig veszekedtem vele a rengeteg sör miatt.

– Hogy volt az a történet, amikor találkoztak Prágában Menzel úrral, és ő beugrott egy könyvesboltba és vett önnek egy példányt a Sörgyári capriccióból?
– Régóta ismertük egymást, bár nem túl közelről, nem jártunk egy társaságba. Akárhányszor találkoztunk aztán a film kapcsán, és elmentünk enni valamit, Jirka a szokásos módján támaszkodott, és hosszasan nézte az arcomat, hogy vajon alkalmas leszek-e a szerepre. Engem egészen addig drámai színésznőnek tartottak, és nagyon örültem volna, ha vígjátékban is megmutathattam volna magam. Aztán az egyik alkalommal átrohant egy boltba, és megvette nekem a könyvet.

– Gondolkodik esetleg azon, hogy folytatja a politikusi pályafutását?
– Úgy mint korábban, biztosan nem. A magánszektorban dolgozom, és terveim szerint ott is maradok. Háttérmunkákat azért végzek, beszédeket írok, konferenciákra járok, segítek, főként Csehországban. Nagyon fontos ugyanis, hogy ki lesz ott a következő elnök.

– Ki lesz?
– Remélem, az én támogatottam.

– Néhány évvel ezelőtt elég érdekes jelöltek is akadtak. Volt egy japán...
– Igen. Borzalmas.

– Volt egy másik színes egyéniség, ő a homlokától a talpáig ki volt tetoválva.
– Igen, egy egyetemi professzor.

– Legalább nincs az a dögunalom. Ugorjunk át Szlovákiába! Mit gondol, milyen ott most a kulturális közérzet?
– Szlovákia rendkívül gyorsan fejlődik, lásd az euró gyors bevezetését például. A kultúrára azonban eddig elég kevés figyelem jutott, inkább a beruházásokat erőltették. Ezen változtatni kell, el kellene jutni most már a XIX. századból a XXI. századba. Olyan berögződések vannak, amiken villámgyorsan túl kéne jutni, ezért elodázhatatlan, hogy keményen hozzányúljanak ehhez a területhez is. Azon dolgozom, hogy ne áldozatként tekintsünk magunkra, hanem felelősséget tudjunk vállalni, hogy aztán ez majd egész Európára hasson.

– Huszonnyolc éve felhagyott a színjátszással. Minek kellene ahhoz történnie, hogy újra színpadra álljon vagy filmet forgasson?
– Azt nem tudom. Mészáros Márta is kért, hogy szerepeljek a legutóbbi filmjében, neki is azt mondtam, hogy sajnálom, de ennek vége. Nézze, ha elmegy egy boltba és vásárol egy ruhát, utána már nem gondolkodik azon, hogy a másik mégis jobb lett volna. Hozott egy döntést, és már nem gondolkodik visszafelé, hogy mi lett volna, ha. És azt hiszem, én jó döntést hoztam. Úgy tizennyolc évenként hozok egy ilyet, ami abszolút megváltoztatja az életemet. Kiszálltam a színészetből, aztán pedig a diplomáciából, és jól van ez így.

(Külön köszönet Kókai Nagy Tímeának és Kubik Elvirának az interjú elkészítéséhez nyújtott segítségért.)