„Jézus, Szókratész és én csak szóban alkotunk„

Bödőcs Tibor Addig se iszik című könyvének bemutatóján jártunk.

Lionel Messi 2004-ben mutatkozott be az FC Barcelona felnőttcsapatában. Hamar közönségkedvenc lett, kiszámíthatatlan cselei, lövései és góljai jelezték, nagy dolgokra hivatott. Első négy szezonja kiválóan sikerült, remekül játszott, de hogy valójában mi rejlik benne, csak akkor derült ki, amikor Pep Guardiola vette át a csapat irányítását. A vezetőedző megtalálta Messi igazi helyét a pályán, ahol lubickolhatott a játékban, ontotta a gólokat, több gólpasszt adott, mint az irányítók, nyert egy rakás trófeát, és öt Aranylabdát.

S hogy hogy jön a foci Bödőcs Tiborhoz? A humorista Addig se iszik című irodalmi paródiakötetének szombati bemutatóján úgy tűnt, ha egészen más dimenzióban ugyan, de végül Bödőcs is olyan feladatot kapott, amelyben igazán kibontakozhat, ahol nem kötik a szűk látókörű taktika szabályai. A kiváló Hévíz művészeti folyóirat szerkesztői, Cserna-Szabó András és Szálinger Balázs megtalálták az igazi helyét a pályán.

Mert bár a stand-up komikus az elmúlt évtizedben a műfaj legnépszerűbb előadója lett itthon, messze kiemelkedett az egyre népesebb, és ezért egyre jobban elszürkülő mezőnyből, az mindig érezhető volt, hogy nehezen fér be a Showder Klub – Dumaszínház által kijelölt keretek közé. Amikor egy szellentés bármikor lenyomja Heideggert, akkor az intellektuális poénok nem sokat hoznak a konyhára. Nem úgy az irodalmi paródiák terén, ahol a humorforrás a test felsőbb régiói irányába mozdul el. Szombaton egyértelműen kiderült, ez Bödőcs valódi terepe. Ahol végre nem kell két vulgáris tréfával elterelnie a figyelmet a Hamvas Bélát, Ady Endrét, Móricz Zsigmondot vagy Arisztotelészt játékba hozó poénjairól, amelyekre csak elszórt kuncogással és pironkodó értetlenséggel reagál a közönség. Az Addig se iszik bemutatója így egyszerre lett egy remek stand-up komikus búcsúestje, és egy pazar szerző nyitófellépése.

Minden egy autóúttal kezdődött Kolozsvár és Csíkszereda között – mesélte Cserna-Szabó András, a könyv szerkesztője, aki videoüzenetben csatlakozott az egykori moziból színházzá avanzsált Átriumban rendezett bemutatóhoz. Épp egy olyan kötettel turnéztak Erdélyben, amelybe mind a ketten írtak, amikor a sokórás utazás során kiderült, hogy a legtöbb humoristával ellentétben, akik a színpadról lelépve egyből elkomorodnak, a „Tibike” reggeltől estig hülye. Egy Tankcsapda és egy Motörhead CD-t cserélgettek folyamatosan, Bödőcs pedig – egy bőséges reggeli után: „hét sör volt a reggeli, a nyolcadik már az ebéd” – órákon át megállás nélkül parodizálta az énekeseket, a magyar közélet aktuális eseményeit rímbe szedve költötte újra Lukács és Lemmy szövegeit.

A kocsiban ott ült Szálinger Balázs is, aki többször igyekezett rávenni Bödőcsöt a paródiaírásra, amit a humorista mindig azzal ütött el, hogy „Jézus, Szókratész és én nem írunk, csak szóban alkotok, mint a két kolléga”. De aztán egy délután egyedül maradt otthon egy üveg bor társaságában, Hamvas Bélát olvasott, és kisvártatva megszületett az első paródia, ami Cserna-Szabó szerkesztői véleménye szerint „szájbakúrt jó lett”. Egy stand-up egynél több irodalmi paródiát nem bír el, Bödőcs pedig kíváncsi volt rá, tudja-e vajon mindezt hosszabban is. Tudta, így született meg az Addig se iszik.

A humorista fellépésein nem kell nagyítóval keresni az aktuálpolitikai utalásokat, az elmúlt években általában igyekszik páros lábbal beleszállni a NER legfájdalmasabb pontjaiba, és mint kiderült, a paródiák sem nélkülözik a rendszerkritikát. Retyerutya című írásában Bödőcs Móricz pöffeszkedő, nagymagyar földesurainak fájdalmas kisszerűségét látta meg napjaink oligarcháiban, a bemutatón felolvasott szövege egyszerre volt mulattató paródia és keserű látlelet a magyar úri közéletről: „zabál, habzsol, tobzódik, tombol a sosemvolt magyar középosztály. Mire vinnék ezek egy országban, ahol a teljesítmény számít, és nem a retyerutya.” De az Örkény-paródia sem nélkülözte a közéleti abszurditást, például az Apróhirdetés című egypercesben: „Kis ország keres nagy diktátort.”

– Bödőcs utálja, ha „kis-Hofinak” nevezik, az Addig se iszik miatt mostantól majd Karinthy lesz a mérce – fogalmazott Szálinger Balázs. – Az Így írtok ti mellett volt a huszadik században jó pár magyar paródiakötet, de olyan, amiben például ehhez a Móricz-szöveghez hasonló színvonalú írás lett volna, nem sok.

Nem fért el a kötetben minden szerző, bár a végén már a „telefonkönyvet is meg tudtam volna írni paródiaként”, mondta Bödőcs, de le kellett állnia, ezért sokan hoppon maradtak, nem kerültek be a kötetbe például női szerzők sem. De a következőben már lesznek női, meleg és Vas megyei írók is – ígérte a szerző. „Az elhunytak még nem jelentkeztek”, tudjuk meg tőle, a nemrég Libri Irodalmi Díjjal kitüntetett Jászberényi Sándor viszont e-mailt küldött Bödőcsnek, aminek a címe, „Megtalállak és megcsinállak”, bosszút sejtet ugyan, a tartalma azonban teljes mértékben laudatív.

Úgy fest tehát, hogy a kortárs szerzők elégedetten figyelik a humoristát új szerepkörében. Amely persze veszélyeket is rejt magában. Hiszen idővel talán egyre nehezebb lesz visszalépni a stand-up-közönségigényekhez alakított műfaji szabályok közé. De az Átrium zsúfolásig megtelt nézőterét elnézve Bödőcsnek parodistaként sem kell majd a megélhetéséért aggódnia.