„Jézus, Szókratész és én csak szóban alkotunk„

Bödőcs Tibor Addig se iszik című könyvének bemutatóján jártunk.

A kocsiban ott ült Szálinger Balázs is, aki többször igyekezett rávenni Bödőcsöt a paródiaírásra, amit a humorista mindig azzal ütött el, hogy „Jézus, Szókratész és én nem írunk, csak szóban alkotok, mint a két kolléga”. De aztán egy délután egyedül maradt otthon egy üveg bor társaságában, Hamvas Bélát olvasott, és kisvártatva megszületett az első paródia, ami Cserna-Szabó szerkesztői véleménye szerint „szájbakúrt jó lett”. Egy stand-up egynél több irodalmi paródiát nem bír el, Bödőcs pedig kíváncsi volt rá, tudja-e vajon mindezt hosszabban is. Tudta, így született meg az Addig se iszik.

A humorista fellépésein nem kell nagyítóval keresni az aktuálpolitikai utalásokat, az elmúlt években általában igyekszik páros lábbal beleszállni a NER legfájdalmasabb pontjaiba, és mint kiderült, a paródiák sem nélkülözik a rendszerkritikát. Retyerutya című írásában Bödőcs Móricz pöffeszkedő, nagymagyar földesurainak fájdalmas kisszerűségét látta meg napjaink oligarcháiban, a bemutatón felolvasott szövege egyszerre volt mulattató paródia és keserű látlelet a magyar úri közéletről: „zabál, habzsol, tobzódik, tombol a sosemvolt magyar középosztály. Mire vinnék ezek egy országban, ahol a teljesítmény számít, és nem a retyerutya.” De az Örkény-paródia sem nélkülözte a közéleti abszurditást, például az Apróhirdetés című egypercesben: „Kis ország keres nagy diktátort.”

– Bödőcs utálja, ha „kis-Hofinak” nevezik, az Addig se iszik miatt mostantól majd Karinthy lesz a mérce – fogalmazott Szálinger Balázs. – Az Így írtok ti mellett volt a huszadik században jó pár magyar paródiakötet, de olyan, amiben például ehhez a Móricz-szöveghez hasonló színvonalú írás lett volna, nem sok.

Nem fért el a kötetben minden szerző, bár a végén már a „telefonkönyvet is meg tudtam volna írni paródiaként”, mondta Bödőcs, de le kellett állnia, ezért sokan hoppon maradtak, nem kerültek be a kötetbe például női szerzők sem. De a következőben már lesznek női, meleg és Vas megyei írók is – ígérte a szerző. „Az elhunytak még nem jelentkeztek”, tudjuk meg tőle, a nemrég Libri Irodalmi Díjjal kitüntetett Jászberényi Sándor viszont e-mailt küldött Bödőcsnek, aminek a címe, „Megtalállak és megcsinállak”, bosszút sejtet ugyan, a tartalma azonban teljes mértékben laudatív.

Úgy fest tehát, hogy a kortárs szerzők elégedetten figyelik a humoristát új szerepkörében. Amely persze veszélyeket is rejt magában. Hiszen idővel talán egyre nehezebb lesz visszalépni a stand-up-közönségigényekhez alakított műfaji szabályok közé. De az Átrium zsúfolásig megtelt nézőterét elnézve Bödőcsnek parodistaként sem kell majd a megélhetéséért aggódnia.