Hatvannyolc éves korában, vasárnap éjjel elhunyt Tarján Tamás irodalomtörténész – közölte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, ahol a professzor is tanított. A többek közt Tandori Dezső legfőbb értőjeként ismert Tarján huszonnégy éves kora óta volt a Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék oktatója.
Az intézmény búcsúja szerint a színházat és az irodalmat „életanyagaként szenvedélyesen szerette”, és bár sokat írt, legfőbb műfaja a szóbeliség volt. Mint az ELTE BTK oldalán Tarján kollégája, Schein Gábor irodalomtörténész írta: „A komolyhoz, a tragikushoz csak humorral felvértezve lehet eljutni. Ennek a belső tudása csupán az utolsó években, az utolsó hetekben halványult el benne, amikor kedélyét egyre inkább olyan sötétségek szállták meg, amelyeket már nem ellenpontozhatott semmiféle derű.”
Tarján Tamás 1949. július 24-én született Budapesten. Az ELTE BTK magyar–néprajz szakos hallgatója volt, majd ugyanott kezdett tanítani. A 70-es és 80-as években a Látóhatár szerkesztőbizottsági tagja volt, majd az Irodalomtörténet folyóiratnál kapott ugyanilyen szerepet. Négy évig dolgozott a Könyvvilág felelős szerkesztőjeként is. Tanulmányai, műelemzései, színikritikái az elmúlt évtizedekben folyamatosan jelentek meg. Monográfiát-pályaképet jegyzett Nagy Lajosról, Bessenyei Ferencről és Garas Dezsőről. Részt vett tankönyvek szerkesztésében, és közzétett irodalmi paródiákat is. A József Attila-díjat 1986-ban, a Nagy Lajos-díjat 1993-ban, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét 2009-ben kapta meg.
Kinek is kell írni végül, utókornak, Istennek, házipénztárnak, a szerzőnek önmagának? – vetette fel Tarján még tavaly novemberben Szakonyi Károly életműve kapcsán. Az irodalomtörténész munkásságát remélhetőleg az utókor szintén az azt megillető kitüntetett helyen kezeli majd.
