Ránk gyulladt a világ, és már meg sem rémülünk

Háborúk, menekültek és terroristák: a World Press Photo kiállítása ezúttal sem az örömről mesél.

A gyűlöletnek azonban nem csak egy arca van. A kiállításon Szíriától a Fülöp-szigetekig, a Földközi-tengertől az Egyesült Államokig követhetjük nyomon az emberi pusztítás nyomait. A különféle kategóriák (amelyekben egyedi és sorozatképeket külön díjaznak) nyertesei szinte kivétel nélkül a velünk élő borzalomra reagálnak. És a képeik jelentős része a jelen mellett a jövő apokaliptikus üzenetét is magában hordozza azzal, hogy elsősorban a gyermekekre koncentrál, óhatatlanul is feltéve a kérdést: mi lesz a világból, ha a legártatlanabbak is ennyit szenvednek? Az édesanyja karjában fekvő sebesült kisgyermek Kabulból; Moszul ostroma alatt az utcán zokogó, kétségbeesett kislány; a drogdílerek ellen hirdetett háborúban meggyilkolt apját sirató árva; egy légitámadásban megsebesült, fájdalmas mozdulatba dermedt, törmelékkel és vérrel borított szíriai kisfiú; egy észak-iraki menekülttáborban fekvő lány, akit édesanyja próbál megnyugtatni, de egy simogatás aligha feledtetheti az Iszlám Állam által elkövetett borzalmakat.

És a sor hosszan folytatható, az ukrajnai konfliktustól, a menekültválságon át a zikavírus miatt kisfejűséggel született csecsemőkig. Még a fegyveres konfliktusoktól, nyomortól és betegségektől távol, egy kínai tornásziskola növendékeiről készült kép is különös nyomot hagy az emberben, mintha a lábujjaikat edző lányok tekintetében is ott rejtőzne a reménytelenség. Ami a tárlat végére a mi szemünkbe is beköltözhet. A kiállítás után kicsit úgy érezhetjük, a világ most épp olyan, mint Valerij Melnyikov orosz fotós díjnyertes ukrajnai felvétele. A képen egy égő házból kirohanó nőt és egy, a romok felé tekintő férfit látunk. A menekülő nő arca még csak rémületről sem árulkodik, a szenvedés természetessége tükröződik róla.

Nincs ez másként a természetfotók esetében sem. Bár a sorozatával harmadik díjat nyert Máté Bence bámulatos képein az állatvilág emberi pusztítástól független időtlensége és állandósága jelenik meg, a díjnyertes felvételek már legyilkolt orrszarvút és halászhálóba akadt teknőst ábrázolnak, jelezve, hogy beavatkozásunk az élővilág rendjébe végzetes következményekkel jár.

Csupán néhány kép hozhat enyhülést. A korábban a kihalás szélére sodort pandák megmentéséért folytatott küzdelmet dokumentáló sorozat például, amely a fentiekkel ellentétes folyamatban az élet naposabb oldaláról tudósít. De a spanyolországi Ibi városában évente megrendezett álpuccs képsorai is bizakodásra adhatnak okot. A település lakói minden december 28-án két táborra szakadnak, a hatalmat magukhoz ragadó „lisztesekre”, akik képtelen törvényeket hoznak, és felforgatják a város életét, és a rendet helyre állítani kívánó ellenzékiekre. A felek tojással, liszttel és petárdákkal esnek egymásnak, a nap végére összegyűlt köztéri büntetéseket jótékony célra ajánlják fel. Az emberbaráti anarchia gyönyörűen példázza, milyen nehéz manapság megkülönböztetni a normalitást a hatalom őrületétől. 

– A látogatók egy kicsit más emberként lépnek ki a kiállításról – fogalmazott lapunknak Révész Tamás fotóművész, a tárlat magyarországi szervezője. – Aki végignézi a képeket, jobban megismeri a világot, az életet maga körül, és sokkal nagyobb empátiával viseltetik majd minden konfliktus iránt, legyen szó a szegénységről, háborúkról vagy a menekültekről.

A szervező elmondta, a World Press szakemberei a díjazás előtt rendkívül szigorúan leellenőrzik a képeket, hogy történt-e bármilyen változtatás azokon. Vagyis, hogy a fotósok nem utólagos módosításokkal érték el a kívánt hatást, sőt, független bizottságok azt is vizsgálják, vajon a riporter tényleg járt-e azon a helyszínen, ahol állítása szerint a fotó készült. Erre azért is van szükség, mert az elmúlt években több hamisított alkotás is bekerült a legjobbak közé. Most azonban mindenki hihet a szemének, hangsúlyozta Révész Tamás, a kiállításon a valóságot láthatjuk.

A World Press Photo idei tárlata Máté Bence Láthatatlanul című, 36 természetfotót felvonultató kísérő kiállításával együtt október 23-ig látható.