„Élni szeretett és tudott is. Makk Károly olyan személyiség volt, aki a legnagyobb természetességgel tudott létezni a legabszurdabb helyzetekben is. Jól tudott bánni az emberekkel, figyelmes és empatikus volt, egy igazi filmkészítőhöz méltóan felismerte a műfajokat, és betartotta szabályait. Mentorom voltál. Beengedtél a belső klubba, hittél bennem még olyankor is, amikor én se hittem már magamban. Makk Károly filmjei örökségek, amellyel sok mindent lehet kezdeni: felélni, elherdálni, megőrizni, továbbadni vagy új életet kezdeni vele” – mondta beszédében Pálfi György filmrendező.
Rónai Egon újságíró, műsorvezető is megemlékezett a rendezőről: „Makk Károly végigkísérte az életünket, filmjei élmények voltak, amelyek beépültek a tudatba.” Felidézte: az 1980-as években első nagyinterjúját Makk Károllyal készítette, és a filmrendező egyik utolsó interjúját neki adta. „Makk Károly most is van: az életünkben is van, bennünk is van.”
Ferencz Győző irodalomtörténész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke az intézmény nevében búcsúzott, felidézve: Makk Károly 1993-tól tagja, 2011-től haláláig elnöke volt az akadémiának. Kiemelte, hogy nehéz időben vállalta a feladatot, amely az alkotástól vonhatta el, de felmérte, hogy az a szerep, amelyet betölt, milyen fontos a magyar művészet jelenlegi helyzetében. „Makk Károly nevét a filmjei fogják megőrizni, de akadémiai elnöksége is nagyszerű életművének része.”
A búcsúztatáson Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész játszott. A szertartás végén Konrád György búcsúzott barátjától a temetés előtt írt, személyes hangú levelének felolvasásával.
###HIRDETES###
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!