– Úgy tudom, a JAK-ban hiányolták a pályázatából az egyértelmű állásfoglalást a kormányzati kultúrpolitika tekintetében. Óvatosabb pozíciót szeretett volna felvenni?
– Nem erről van szó. Elsősorban a belső kohézióra kell odafigyelni, a JAK belső értékeit kell most újrabeszélnünk. Mert ha versenyt úszunk, akkor nem a másik sávba szeretnék folyton tekingetni. Az állami szféra helyett inkább a magánmecenatúrára összpontosítanék.
– Hogy érti a másik sávot? Hogy ne folyton az Orbán János Dénes vezette Kárpát-medencei Tehetséggondozó (KMTG) Nonprofit Kft. támogatásáról beszéljenek?
– Nem erre céloztam. Ha az értékeink sérülnek, helye van annak, hogy hallassuk a hangunkat. De először a saját szervezetemet szeretném fejleszteni, és nem a KMTG-re koncentrálnék. Hogy a JAK láthatóbbá váljon a középiskolákban, az egyetemeken, és ez a szervezet legyen az első, amely a fiatalok elé kerül.
– Úgy nehéz lesz, hogy ha mondjuk a szolnoki fiatal kinyitja a Mediaworks kezében lévő helyi Új Néplapot, akkor jókora hirdetés ugrik elé a KMTG milliós irodalmi pályázatáról.
– Persze, megvan a helyzeti előnyük, és nem is csak az a probléma, hogy aránytalanul sok pénzhez jutottak. Vannak például ismerőseim, akik a kétezres évek elején, jóval a KMTG-ügy előtt részt vettek Orbán János Déneshez kötődő írótáborokban. Őket ott beszélték le a további alkotásról. Tehát alapvető morális aggályaim is vannak. A KMTG amúgy sem egy írószervezet olyan értelemben, mint a FISZ vagy a JAK.
– És a Magyar Művészeti Akadémia monopolhelyzetét mennyire lehet elfogadni?
– Nem szeretnék velük együttműködni. De mindenféle szakpolitikai ügyben az elnökségi tagokkal közösen döntünk. Nem hierarchizált közösség vagyunk, szükségesek a belső viták.
– Legutóbb már csak 760 ezres állami működési támogatást kapott a JAK. Mennyit tartana elfogadhatónak?
– Legalább hét-nyolc milliós működési alap kellene a megfelelő működéshez.
