– A József Attila Kör (JAK) elnöki posztjára írott pályázatát Yodától vett idézettel kezdte. Úgy érzi, science fictionbe illik az irodalmi szervezetek küzdelme a túlélésért?
– Nem érzem így, de nagyon szeretem ezt az idézetet a filmből. Valóban úgy látom, hogy ha egy szervezet élén állok, akkor ne csak próbáljuk megvalósítani a terveket. Tegyünk is értük.
– Mi számított korábban csupán próbálkozásnak?
– A tagok közösségi érzésében kell mindig előrelépni, ez az, ami igazi drive, hajtóerő lehet. Onnan tudunk kivenni bármit is, amibe sok mindent tettünk bele. A JAK belső kohéziójának meg kell erősödnie, az a célom, hogy erősebb kötődések alakuljanak ki.
– Milyen eszközökkel kívánja ezt elérni?
– Rendbe kell tenni például a mentálhigiénét. Szeretném a belső szervezeti feszültségeket vitafórumokkal, közösségi beszélgetésekkel mederbe terelni. Van egy klubdélutánokról szóló programpontom, még ha az elnevezés elsőre talán infantilisen hangozhat is. Mégis fontos lenne, hogy havonta legalább egyszer összeüljünk a minket érintő kérdéseket megbeszélni.
– Eddig mi gátolta mindezt?
– Az előző vezető másra helyezte a hangsúlyt, de szervezettség kérdése az egész. És ne felejtsük el azt sem, hogy bizonyos események lebonyolításához kellő anyagi forrás szükséges, aminek az előteremtése nagy terhet rótt a korábbi elnökre.
– Egyedüli jelentkező volt az elnökségre, és nem is először fordult ez elő a JAK-kal. Miért?
– Az okokat kereshetjük a tagok aktivitásában is, amin érdemes változtatni, de szerintem nem csak arról van szó, hogy a JAK-osok nem elég elkötelezettek. Ez a tisztség sok energia- és időráfordítást követel meg, az elnöki munka teljes embert kíván. És hát nem állunk a legfényesebben anyagilag, ami sokakban nyilván félelmet kelthetett.
– Önben miért nem?
– Mert most azt látom, hogy jól kitapintható a közösségi energia, amire lehet építeni. Az elnökségi tagság tele van teremtő ötletekkel a finanszírozást és a közösségi profilt illetően. Ez pedig jó alap lesz a következő három évre. A célom, hogy az ország magyartanárainak 99 százaléka tudjon a JAK-ról, és ha az osztályukba költői-írói vénájú gyerek jár, irányítsák hozzánk.
– Úgy tudom, a JAK-ban hiányolták a pályázatából az egyértelmű állásfoglalást a kormányzati kultúrpolitika tekintetében. Óvatosabb pozíciót szeretett volna felvenni?
– Nem erről van szó. Elsősorban a belső kohézióra kell odafigyelni, a JAK belső értékeit kell most újrabeszélnünk. Mert ha versenyt úszunk, akkor nem a másik sávba szeretnék folyton tekingetni. Az állami szféra helyett inkább a magánmecenatúrára összpontosítanék.
– Hogy érti a másik sávot? Hogy ne folyton az Orbán János Dénes vezette Kárpát-medencei Tehetséggondozó (KMTG) Nonprofit Kft. támogatásáról beszéljenek?
– Nem erre céloztam. Ha az értékeink sérülnek, helye van annak, hogy hallassuk a hangunkat. De először a saját szervezetemet szeretném fejleszteni, és nem a KMTG-re koncentrálnék. Hogy a JAK láthatóbbá váljon a középiskolákban, az egyetemeken, és ez a szervezet legyen az első, amely a fiatalok elé kerül.
– Úgy nehéz lesz, hogy ha mondjuk a szolnoki fiatal kinyitja a Mediaworks kezében lévő helyi Új Néplapot, akkor jókora hirdetés ugrik elé a KMTG milliós irodalmi pályázatáról.
– Persze, megvan a helyzeti előnyük, és nem is csak az a probléma, hogy aránytalanul sok pénzhez jutottak. Vannak például ismerőseim, akik a kétezres évek elején, jóval a KMTG-ügy előtt részt vettek Orbán János Déneshez kötődő írótáborokban. Őket ott beszélték le a további alkotásról. Tehát alapvető morális aggályaim is vannak. A KMTG amúgy sem egy írószervezet olyan értelemben, mint a FISZ vagy a JAK.
– És a Magyar Művészeti Akadémia monopolhelyzetét mennyire lehet elfogadni?
– Nem szeretnék velük együttműködni. De mindenféle szakpolitikai ügyben az elnökségi tagokkal közösen döntünk. Nem hierarchizált közösség vagyunk, szükségesek a belső viták.
– Legutóbb már csak 760 ezres állami működési támogatást kapott a JAK. Mennyit tartana elfogadhatónak?
– Legalább hét-nyolc milliós működési alap kellene a megfelelő működéshez.
– És mit lehet lépni arra, ha ezzel szemben jövőre mondjuk már csak 400 ezer érkezne?
– Ahogy mondtam, elsősorban a magánmecenatúrára kell koncentrálni, fordulni.
– Akad azonban sok szakmai szervezet, irodalmi lapok például, amelyek működése kulturális érték, de magánpénzekből nehezen tudnak fennmaradni.
– Egy-egy adományozási kampány ettől még segíthet a helyzetünkön, de tény, hogy itt is nagyon aránytalanok a támogatásmegítélések. Az elnöki ciklus ideje alatt minden tőlem telhetőt megteszek, hogy pályázatokkal, közösségi finanszírozási kampányokkal és például a magánmecenatúra bevonásával sikeresen tudjam működtetni a saját irodalmi szervezetünket.
