Divattörténetet írt az anarchista fűzőkészítő nő

Herminie Cadolle 125 éve szabadalmaztatta a modern melltartót, de nem biztos, hogy ő volt az úttörő.

Mindenesetre a divattörténet feljegyezte az amerikai Marie Tucek nevét is, aki 1893-ban, elhagyva a fűző többi részét, két kosarat szerkesztett, ezeket hátul pánttal és kapoccsal kötötte össze. Azonban hiába pattant ki fejéből a zseniális ötlet, amelyet szabadalmaztatott is, Tucek asszony nem rendelkezett jó üzleti érzékkel, portékáját neki magának nem sikerült eladnia. Az új kebelformálót hamarosan brassiere néven kezdték emlegetni, a kifejezés azt követően terjedt el széles körben, hogy a ma is létező Vogue magazin is használni kezdte. 1911-ben az Oxford szótárba is bekerült, majd lerövidült, ma már csak bra formában használják.

Aztán itt van Mary Phelps Jacob, aki gazdag amerikai család lánya volt. Ő 1913-ban egy New York-i társasági összejövetelre készült, ám finom szatén estélyi ruháján át kirajzolódott halcsont fűzője. Szobalánya segítségével két szatén zsebkendőből és selyemszalagból melltartót rögtönzött, amely meghagyta a melleket a maguk természetes formájában. Találmánya iránt egyre többen érdeklődtek, így 1914-ben szabadalmaztatta, majd 1500 dollárért eladta a Warner Brothers Corset Companynak, a társaság pedig a következő 30 évben több mint 15 millió dollárt keresett vele.

Arra azonban az orosz származású Ida Rosenthal ébredt rá, hogy nem minden nőnek kényelmes az egyen méret, ő kezdett különböző nagyságú kosarakat gyártani. Az ötvenes években a hegyes „rakétamelltartó” volt divatban, leghíresebb propagálói Elizabeth Taylor és Jayne Mansfield voltak. Ezt a fazont 1990-ben hozta vissza Madonna, aki koncertkörútján egy Jean Paul Gaultier által tervezett exkluzív alsóneműben lépett a színpadra. A hatvanas évek feminista mozgalma „Le a cicifixekkel!” jelszóval megtagadta és nőellenesnek kiáltotta ki a fehérneműt, e korszak védjegye a vékony, fiús modell, Twiggy volt. A kilencvenes években előtérbe kerültek a természetes alapanyagból készült nőies formák csipkével vagy anélkül, szilikon- vagy kivehető habszivacs betéttel, a DuPont cég által feltalált lycra anyagokból.

Visszatérve Herminie Cadolle történetéhez, ő és boltja 1911-ben költözött a párizsi Cambon utcába. Ez a hely utólag is tökéletes helyszínnek bizonyult, hiszen ezen a környéken élt az eleganciát kedvelő párizsi felső osztály, és mindössze pár lépésre található a Vendôme tértől és a luxus francia fellegvárától, a Faubourg Saint-Honoré-tól. A bolt ma is viseli az alapító nevét, és már az ötödik generáció vezeti a csúcsokra a női divat eme szegmensét. Akinek tehát jó ízlése vagy sznobizmusa mellé vastag pénztárca is adatott, nyugodtan keresse fel a Cambon 4-et.

Cadolle asszony 1926-ban elhunyt, de előtte méltó szomszédot kapott. A Cambon utcában 1925-ben telepedett le a női divat másik nagy megújítója, a kényelmes és egyszerű elegancia új stílusát meghonosító Coco Chanel. Ami azonban már másik történet.

Ötszáz éves lelet Tirolban

Az Innsbrucki Egyetem kutatói öt éve Beatrix Nutz professzor irányításával ötszáz évvel ezelőtt lezárt szobákat vizsgáltak át a tiroli Lengberg-kastély déli szárnyában, és kiderült, hogy a nedvesség hiányának köszönhetően épen megőrződtek a helyiségekben hagyott szerves anyagok. Több száz textíliát fedeztek fel, köztük igen jó állapotban fennmaradó ruhaneműt. A leletek között szerepelnek fűzők, találtak négy melltartót, valamint olyan alsóneműt is, amely kísértetiesen emlékeztet a mai megkötős bikinialsóra.