„Lars von Trier teljesen őrült, közben pedig zseni is”

Els Vandevorst a kálvinista westernről, a Weinstein-ügyről, és Björk és Lars von Trier kapcsolatáról.

Kevés olyan westernnel van dolgunk, mint a november 16-án a magyar mozikba érkező Megtorlás. Martin Koolhoven holland rendező első nagyobb nemzetközi figyelmet kapó munkája érett látásmódról tanúskodó alkotás. Némiképp talán a Mementóhoz hasonlít, amit Guy Pearce főszerepe is erősít. Igaz, aki a rövid távú memóriazavarban szenvedő férfinak akár csak a gesztusait fölismeri a Megtorlás éjsötét prédikátorában, az valóban észrevesz minden apróságot. Pearce eltűnik a szerepben, figurája pedig úgy lesz rendkívül kegyetlen és negatív, hogy közben mégiscsak képet kapunk arról, mi formálta ennyire elvetemültté.

A történetben visszafelé haladunk, így Christopher Nolan mozijához hasonlóan a múltból ismerjük meg a jelent. A főhősnő, Liz (Joanna) hányattatásai brutálisabbak már nem is lehetnének, az állhatatos karakter idősebb kori alakját pedig rendkívül érzékenyen jeleníti meg Dakota Fanning. Igaz, Darren Aronofsky legutóbbi bestialitása (Anyám!) után már semmin nem lepődünk meg, így a Megtorlás is visszafogottabb sokkolásnak tetszik, az erős atmoszférateremtést és a pontos alakításokat viszont nehéz feledni.

– A Megtorlás középpontjában egy rendkívül erős nő áll, aki újra és újra szembeszáll a vele rejtélyesnek tűnő kapcsolatban álló, kegyetlen prédikátorával. Ezt a fajta állhatatos nőtípust ismerhetjük akció- és képregényfilmekből, de véres westernekből kevésbé. A műfaj jól ismert elemeit szerették volna kiforgatni az alkotók?
– Valóban, Martin Koolhoven rendező régóta szeretett volna westernt készíteni, de a műfaj sajátosságait nem kívánta lemásolni. Nem az olasz spagettiwesternek világában gondolkodott. Sokkal inkább akart valami eredetit csinálni, ami erősen magán viseli az alkotói kézjegyét. Holland rendezőként fontos volt neki az is, hogy valami sajátot csempésszen a moziba, ez lett a kálvinizmus. És igen, lényeges kérdés volt a nagyon erős és pozitív női főszereplő.

– Miért Dakota Fanningre esett a választás?
– Martin mindig is nagyon szűk listáról válogatott. Egy ideig úgy volt, hogy Dakota szerepét Mia Wasikowska fogja játszani, de nem volt biztos, hogy tudna igazodni a forgatási körülményekhez. Számos országban készültek felvételek, bizonytalan volt minden, ezért mindenképpen rugalmas időbeosztású színészekben gondolkodtunk. Szűk listát említettem, de Dakota ezen mindig is szerepelt. Azt hiszem, az alakításába jóval több melegséget, több empátiát is tudott vinni, mint más, akár Mia tette volna. És fontos volt a tiszteletest játszó Guy Pearce szerepe is. Voltak, akik úgy látták, hogy egy rendkívül sötét alakítást láthattunk tőle, és talán többet is belevitt, mint ami a karakterben lett volna, de szerintem épp ezért lehetett olyan jó.

– Mintha a rendezők sokszor mégsem preferálnák az erős színésznőket. Ön volt a ko-producere Lars von Trier Dogville és a Táncos a sötétben című filmjeinek is. Nemrég utóbbi főszereplője, Björk azzal állt elő, hogy egy rendező többször is kéretlen ajánlatokkal bombázta őt. Valóban tett ilyet Lars von Trier?
– Nagyon fontosnak tartom, ami az utóbbi időkben zajlik, hogy egyre több nő áll ki, és beszél a vele történtekről. Korábban ilyenre nem nagyon volt példa, ezért is nagyon pozitív ez a változás. A hatalommal való visszaélésekről mindenképpen beszélnünk kell és azokról is, akik nem megfelelően viselkednek. Björk és Lars esetében viszont jelentős alkotói különbözőségekről is szó volt: a forgatások után is nagy viták zajlottak közöttük, például a film zenéjéről. Ezt a konfliktust érzékeltem akkor, így Björk mostani mondatai engem is megleptek. Miután nem voltam ott a felvételekkor, nem tudom, mi történt valójában.

– A Táncos a sötétben producere, Peter Aalbaek Jensen arról beszélt a dán Jyllands Postennek, hogy szerinte Lars és ő voltak az áldozatok, és Björk mindent kézben szeretett volna tartani. Ez akkora baj lenne?
– Producernőként is természetesen elfogadhatatlannak tartok minden olyan szituációt, amikor férfi alkotók visszaélnek a hatalmukkal. De tény, hogy Björk nagyon-nagyon erős nő volt, aki jelen kívánt lenni a filmezés minden fázisában. Ezzel persze nincs baj. A Megtorlás esetében is előkerült egyébként, hogy Martin olyan filmet rendezett, amiben a nők rendkívül nehéz, kiszolgáltatott helyzetben vannak végig, a Guy Pearce által megformált karakter sokszor korbáccsal esik az őt körülvevő asszonyoknak. Még az is elhangzott, hogy biztos szereti őket ilyen helyzetben ábrázolni. Pedig épp ellenkezőleg, pont a tiszteletét szeretné leróni ezzel a nők előtt. A Táncos a sötétbennel is hasonló volt a helyzet. És az emberek egy része imádta, mások viszont gyűlölték, annyira megviselte a nézőket. Szerintem jó, hogy ilyen hatással tudott lenni a közönségre.

– Igen, ahogy a Megtorlás, úgy Trier filmjei esetében is látjuk ezt: a Dogville vagy A nimfomániás is rendkívül nehéz helyzetben lévő, megalázott nőket mutat.
– Emlékszem, ahogy már a moziban ülve néztem a Dogville-t, teljesen sokkolt. Miközben a forgatás idején nyilván egyértelmű volt, hogy beállított, nem realisztikus jelenetekről van szó, a kész film azonban teljesen mást mutatott. A Nicole Kidman karakterét ért erőszak így fejthette ki igazán a hatását. Ezért is csinálunk filmeket, hogy érzelmet váltsunk ki az emberekből, és igazán átérezzék, amin a rossz helyzetben lévő szereplők átmennek, nem?

– Lars von Triert milyennek látja egyébként?
– Lars teljesen őrült, de zseni is közben. Számtalanszor találkoztam már vele, és magam sosem éreztem nem megfelelő viselkedést a részéről, pedig jó pár buliban megfordultunk, ahol még alkohol is bőven akadt. Rendkívül humoros ember, akivel mindig jó volt dolgozni.

– Milyen tapasztalataik voltak a Megtorlás forgatása során? A felvételek ugye részben Magyarországon zajlottak.
– Így van, továbbá voltak felvételek Németországban, Ausztriában és Spanyolországban is. A sivatagi jeleneteket utóbbi országban vettük fel, míg a Nyugatot felidézőeket Németországban. A fejezetszerűen felépülő film első és negyedik részét pedig Budapesten forgattuk, kivéve a tavas jeleneteket. Nagyon jó és sokszínű helyszíneket találtunk, így egy kimondottan nagyívű film jöhetett létre.

– Brian De Palma következő filmjében is közreműködött. Mikorra várható a Domino?
– Remélhetőleg a következő Berlinaléra már tudjuk szállítani a filmet. Nem én voltam a fő producere, így nem biztos, hogy sokat elmondhatok a sztoriról, de bosszútörténet lesz az is. Egy rendőr meggyilkolása indítja majd be az eseményeket. Egyébként még ott is kapott egy kisebb szerepet Guy Pearce – ezúttal CIA-ügynökként.