Ezek a lassan 40 éves dalok simán kiállták az idő próbáját, a mai szerzeményekkel vegyítve pedig megdöbbentő energiabombát vágtak hozzám a zenészek. Az új dalok közül a Mercy és a My Name is Ruin jelentették a csúcspontot. Árnyalja ugyan az összképet, hogy az alapok java hallhatóan gépről jött, és így volt ez az összes vokállal, néha pedig a szólóénekkel is (igen, Gary néha playback volt). A produkció leggyengébb pontját a dobos vendéglátósba hajló bénázása jelentette, ami egyébként a hangerő miatt nem okozott azért katasztrófát.
Numanre a kilencvenes évek elejéig sokan mondták, hogy egyetlen slágeres előadó, de mára az összes kritikusára sikerült rácáfolnia! Új anyagával bebizonyította, hogy helye van az aktív zenészek között is. Aki kíváncsi egy zenei keretek közé nem zárható, az elveiből semmit sem lefaragó különc világsztárra, az vegye a fáradságot és nézze meg valamelyik következő európai turnéállomásán a csapatot, mert érdemes!
