Mindössze 27 évet élt, mégis olyan életművet hagyott maga után, amely mind a mai napig érezteti hatását a zenében. Jimi Hendrix sikerei a kezdeti próbálkozások után gyorsan jöttek, és ugyanolyan gyorsan véget is értek. Az a nagyjából egy évtized ugyanakkor, amelyet a zeneiparban eltöltött, gyakorlatilag alapjaiban rengette meg a gitármuzsika világát.
Johnny Allen Hendrix 1942. november 27-én született az egyesült államokbeli Seattle-ben. Nevét a második világháborúból hazatérő apja változtatta meg James Marshallra. Jimi már fiatalon is vonzódott a zenéhez, a gitározás érdekelte, és imádta a bluest, Elvist és Little Richardot.
Az ifjú titán balkezesként pengette hangszerét, bár a dalait jobb kézzel írta. Állítólag apja a sátán jelének vélte, hogy fia bal kézzel muzsikál, így amikor rányitott az éppen gyakorló Jimire, az előtte mindig gyorsan átpördítette hangszerét. Hendrix alakja azonban így is mindenkinek úgy égett be a tudatába, hogy jobbkezes, fehér Fender Stratocastert tart fordítva, amelyen fel van cserélve a húrkiosztás balosra.
Bár apja babonás hozzáállása ma már viccesnek hat, a valóságban azért tényleg megdöbbentő, milyen elképesztő hangokat tudott kicsiholni gitárjából ez a fiatal zseni (volt, hogy azt nyilatkozta, a katonaévei alatti ejtőernyős ugrások során hallott sivító hangot akarta visszaadni instrumentumán). Ehhez persze nem társulhatott más, csakis vad előadásmód (amelyből később a hangszerzúzás és -égetés is született), ám eleinte éppen emiatt nem kedvelték őt a zenésztársak, s csak nagy nehezen fedezték fel. A Rolling Stones-gitáros Keith Richards barátnője, Linda Keith volt az, aki meglátta Hendrixben a fantáziát, és bár Mick Jaggerék kiadója és menedzsere nem osztotta a nő nézeteit, végül az Animalsből kiszálló Chad Chandler lett az embere, aki producerként 1966-ban elindította Jimit a rocksztárság felé vezető úton.
A The Jimi Hendrix Experience-szel mindössze három albumot rögzítettek (bár utána is számtalan dalt írt és rögzített még a zenész más formációkkal), de a rajtuk szereplő dalok egytől egyig egy ösztönös zseni csúcsteljesítményei voltak: a Foxy Lady, a Purple Haze, a Voodoo Child vagy a két nagyszerű feldolgozás (All Along the Watchtower, Hey Joe) letették a rock- és a metálzene alapjait. A dalokban egyszerre érződik a blues és a soul lazasága, amelyet a torzított gitárhangok más szintre emelnek, zúzóssá és nyerssé, időnként pedig pszichedelikusan elvonttá téve a témákat.
