Mindössze 27 évet élt, mégis olyan életművet hagyott maga után, amely mind a mai napig érezteti hatását a zenében. Jimi Hendrix sikerei a kezdeti próbálkozások után gyorsan jöttek, és ugyanolyan gyorsan véget is értek. Az a nagyjából egy évtized ugyanakkor, amelyet a zeneiparban eltöltött, gyakorlatilag alapjaiban rengette meg a gitármuzsika világát.
Johnny Allen Hendrix 1942. november 27-én született az egyesült államokbeli Seattle-ben. Nevét a második világháborúból hazatérő apja változtatta meg James Marshallra. Jimi már fiatalon is vonzódott a zenéhez, a gitározás érdekelte, és imádta a bluest, Elvist és Little Richardot.
Az ifjú titán balkezesként pengette hangszerét, bár a dalait jobb kézzel írta. Állítólag apja a sátán jelének vélte, hogy fia bal kézzel muzsikál, így amikor rányitott az éppen gyakorló Jimire, az előtte mindig gyorsan átpördítette hangszerét. Hendrix alakja azonban így is mindenkinek úgy égett be a tudatába, hogy jobbkezes, fehér Fender Stratocastert tart fordítva, amelyen fel van cserélve a húrkiosztás balosra.
Bár apja babonás hozzáállása ma már viccesnek hat, a valóságban azért tényleg megdöbbentő, milyen elképesztő hangokat tudott kicsiholni gitárjából ez a fiatal zseni (volt, hogy azt nyilatkozta, a katonaévei alatti ejtőernyős ugrások során hallott sivító hangot akarta visszaadni instrumentumán). Ehhez persze nem társulhatott más, csakis vad előadásmód (amelyből később a hangszerzúzás és -égetés is született), ám eleinte éppen emiatt nem kedvelték őt a zenésztársak, s csak nagy nehezen fedezték fel. A Rolling Stones-gitáros Keith Richards barátnője, Linda Keith volt az, aki meglátta Hendrixben a fantáziát, és bár Mick Jaggerék kiadója és menedzsere nem osztotta a nő nézeteit, végül az Animalsből kiszálló Chad Chandler lett az embere, aki producerként 1966-ban elindította Jimit a rocksztárság felé vezető úton.
A The Jimi Hendrix Experience-szel mindössze három albumot rögzítettek (bár utána is számtalan dalt írt és rögzített még a zenész más formációkkal), de a rajtuk szereplő dalok egytől egyig egy ösztönös zseni csúcsteljesítményei voltak: a Foxy Lady, a Purple Haze, a Voodoo Child vagy a két nagyszerű feldolgozás (All Along the Watchtower, Hey Joe) letették a rock- és a metálzene alapjait. A dalokban egyszerre érződik a blues és a soul lazasága, amelyet a torzított gitárhangok más szintre emelnek, zúzóssá és nyerssé, időnként pedig pszichedelikusan elvonttá téve a témákat.
A pszichedélia jelenlétét persze magyarázni sem kell, hiszen Hendrix egy olyan kor szülötte volt, amikor a könnyű és kemény drogok használata a művészek között a hétköznapok részét jelentette. A gitáros is gyakorta élt ezekkel a szerekkel, s emiatt lett végül tagja a 27-esek klubjának is (amelynek „eredeti”, zenész tagjai, mint például Janis Joplin, Jim Morrison vagy Kurt Cobain, mind 27 évesen haltak meg): 1970. szeptember 18-án londoni lakásában, miután altatókra bort ivott, végül belefulladt a saját hányásába. A rajongók egy része azóta is hisz abban, hogy kedvencüket meggyilkolták, méghozzá a menedzsere, akinek állítólag akkoriban az ügyfele egy biztosítás miatt már többet ért volna holtan, mint élve.
Hogy mi az igazság, sosem fog kiderülni, mindenesetre Hendrix vágya, amely szerint szeretetről, békéről és szabadságról szóló üzeneteit megoszthatja a világgal, teljesült, még ha magát a békét nem is sikerült elhoznia a földre. – A világban akkor lesz béke, ha a szeretet hatalma felülkerekedik a hatalom szeretetén – vallotta.
