Ferenczy Béni némaságában is tisztán beszélt hozzánk

Agyvérzése után is alkotott remekműveket Ferenczy Béni, „csodatéteménye” számos írót, költőt inspirált.

„Balkezében is elfér a világ” – írta róla Somlyó György 1965-ben, s ez a címe a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumban nemrégiben nyílt, 2018. június 3-ig látható kiállításnak is, amelynek anyagát jórészt a Ferenczy Család Művészeti Alapítvány alkotásaiból válogatta a két kurátor, Gulyás Dorottya művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) muzeológusa és Földes Mária művészettörténész, a Ferenczy Család Alapítvány titkára. A kiállítás megnyitóján Szücs György művészettörténész, az MNG főigazgató-helyettese, az alapítvány kuratóriumának elnöke elsőként Ferenczy utolsó alkotói korszakának egy különleges jelenségét idézte fel: a beszélni is alig tudó Ferenczy volt az, aki etikai tartásával – amely a betegség elviselésében is segítette − erőt és szeretetet öntött az 1956-os forradalom után megrettent barátaiba. Az őt látogató írókba, költőkbe, akiket aztán számos írásra, műalkotásra inspirált: az idézetteken túl többek között Pilinszky János, Nagy László, Juhász Ferenc, Keresztury Dezső, Domokos Mátyás és Weöres Sándor is „múzsájául” választotta Ferenczyt. Akinek életműve a XX. század történelmének vargabetűi mentén jött létre. Firenzében Joseph Beer, Münchenben Balthasar Schmidt, Émile-Antoine Bourdelle és Alexander Archipenko növendéke volt, Párizsban nagy hatást gyakorolt rá többek között Rippl-Rónai barátja, Aristide Maillol művészete. 1919 után − mivel Erdélyben munkássztrájkot segített − csaknem húsz évig emigrációban élt: Bécsben, Berlinben és Moszkvában. A bécsi Hagenbund művészeti kör tagjaként – Egon Schiele síremlékének alkotójaként – az osztrákok is magukénak érezhetik. „Nem volt politizáló alkat abban az értelemben, hogy politikus akart volna lenni: az a humanista volt, aki a régi értelemben politizált. A közösségért munkálkodott, az etikai tartás végigvivőjeként, míves klasszicizmusa ezt tükrözi” – hangsúlyozta Szücs György, utalva arra: Ferenczy valóban részt vett baloldali mozgalmakban, ám kommunista forradalmárként számon tartani erős túlzás. (Közkeletű tévhit, de Ferenczy nem volt a direktórium tagja. Második felesége pedig, bár Moszkvában szerettek egymásba, nem volt orosz: Plop Mária Erzsi Nagybányáról származott.) Ferenczy tartását nem befolyásolták a személyes tragédiák. Első házasságában, osztrák feleségétől született fia Wehrmacht-katonaként húszévesen halt meg autóbalesetben, 1949-ben pedig eltávolították a Képzőművészeti Főiskoláról, kenyérgondjain könyvillusztrátorként tudott enyhíteni. Mint Szücs György elmondta: Révai József egykori kultuszminiszter hathatós közbenjárására távolították el a főiskoláról, mint polgári elemet Elekfy Jenő festőművésszel.

Révai József ellenérzése nem csak a polgári ethosz képviselőjének szólt: Ferenczy Béni zseniális, pátosz nélküli Petőfi-szobrának terve is szúrta a szemét. S bár Ferenczy nem hirdette úton-útfélen a véleményét, ha megkérdezték, nem titkolta, mit gondol a képzőművészeti nevelés szocialista útjáról. Révai ellenségessége annak ismeretében még félelmetesebb, ha tudjuk: Béni ikertestvérével, Ferenczy Noémi gobelinművésszel közös műtermében bújtatta egy ideig Révait a Tanácsköztársaság bukása után, s bécsi évei alatt baráti viszonyban voltak, legalábbis közösen jártak focimeccsekre. Az már a Gulyás Dorottya által összeállított katalógusból derül ki: az élet ebben az egyenlőtlen párharcban végül shakespeare-i drámába illő elégtételt adott Ferenczynek.

Csendéletek, és híres festők híres műveinek másolata: az utolsó tíz év grafikái, festményei az életmű értékes alkotásai, amelyek újrafogalmazások, s Ferenczy hihetetlen vizuális memóriájának köszönhetően emlékezetből készültek. Szobrai – mint például a kiállításon látható Bartók-feje, vagy a Kisfiús díszkút fiúaktjának plasztikája – alapján senkiben fel nem vetődne, hogy egy félig béna, sutábbik kezével alkotó művész készítette azokat. A Kisfiús díszkút egyébként Ferenczy egyetlen olyan köztéri alkotása, amely ebben az időszakában született.