Ha így folytatódik, nem sok minden marad az olasz műemlékekből

Egy közelmúltbeli tragikus baleset újra ráirányította a figyelmet Itália pusztuló kincseire.

Olaszországban vannak példák bezárt vagy elhagyott archeológiai területekre, múzeumokra, ahová beesik az eső, vagy ahol nem megfelelő a világítás, mert nincs rá elegendő pénz. Találunk olyan palotákat és templomokat is, amelyeket évek óta nem lehet látogatni, mert veszélyesnek vannak nyilvánítva, és nem csak azért, mert földrengés sújtotta területeken találhatók.

Az Italia Nostra (A Mi Olaszországunk) civil szervezet jelentése szerint északtól délig minden egyes régióban találunk olyan műemléket, amely romokban van, vagy éppen szeméthalmaz fedi. Ilyen például a trieszti antik Habsburg-kikötő, ahol 23 régi épületből eddig csak négyet újítottak fel. Egy másik példa: északon, Milánó mellett, a Trezzo d’Addában található XI. századi történelmi település, a Cascina Cluniacense is kezd eltűnni a romok között. Az ország középső részén, L’Aquila városban pedig a 2009-es földrengés nyomait még mindig nem tüntették el. Vagy: Közép-Olaszországban a siénai Petriolo termálfürdő, amelyet az ókori rómaiak alapítottak, és amely a középkorban a Medici család kedvelt üdülőhelye volt, ma omladozik.

Délre érvén, a Vanvitelli-vízvezeték a XVII. században épült, és a casertai királyi palotához szállította a vizet 38 kilométeren keresztül. A monumentális alkotás 1997-ben az UNESCO világörökségének része lett, de mára a civil szervezet szerint szemétdombbá vált. Egy másik példa itt a Brindisi-öböli Castello Alfonsino erődítmény tornya, amelyet elkezdtek ugyan felújítani 2006-ban, de 10 évvel később inkább végleg bezárták. Ez csak néhány a számtalan omladozó épületből. Az Öt Csillag Mozgalom képviselője, Michela Montevecchi elhagyott épületek térképének megrajzolását kezdeményezte tavaly májusban, hogy így hívja fel a figyelmet a probléma nagyságára.

Dario Franceschini kulturális miniszter szerint több állami és magánforrásra van szükség, hogy a firenzeihez hasonló tragédiák ne ismétlődjenek meg. Ennek megfelelően a kormány mintegy hárommilliárd eurós állami és uniós forrást különített el a műemlékek gondozására. Ezenkívül bevezetett egy Art bonus nevű mecénásakciót, amelynek keretén belül magánszemélyek 65 százalékos adókedvezménnyel kulturális célra fektethetnek be. Ebből eddig 200 millió euró bevételre tett szert az állam. A miniszter elmondása szerint nem elég a pénzforrás, képzett szakemberekre is szükség van. 800 új állást hirdetett meg eddig a minisztérium, és a stratégiai fontosságú helyszínek vezetésére, mint például a római Colosseum, most először külföldi pályázók jelentkezését is elfogadják.

A Colosseum tetején

November elsejétől látogatható a Colosseum nézőterének két legfelső emelete. A negyedik és ötödik szintre előzetes foglalással, idegenvezetéssel, 25 fős csoportokban lehet bejutni. A 75 perces látogatás ára fejenként kilenc euróba kerül, de ki kell váltani hozzá a Colosseum belépőjegyét is. A Krisztus után 80-ban felavatott amfiteátrum 48 méter magas, szektorokra osztott nézőterén a társadalmi osztályok jól elkülönítve foglaltak helyet: az arénához legközelebbi sorokból a császár és udvartartása, valamint a szenátorok, a negyedikről a kevésbé jómódú kereskedők, az ötödikről a nép nézhette az előadásokat. A nézőtér fokozatos helyreállítása a műemlék összetett restaurálásának része. Tavaly fejeződött be a Colosseum külsejének megtisztítása és karbantartása, amelyet a Tod’s olaszországi vállalkozói csoport finanszírozott 25 millió euróval.