Jakupcsek Gabriella: Párbeszéd helyett csak feljelentéseket látok a médiában

A médiaszemélyiség beszélt nekünk a privát és közszféráról, a zaklatási botrányról, a barátság és a kapcsolati háló összekeveredéséről. Interjú.

– Magyarországon eltanácsolják az embert, ha hasonló témákhoz akar nyúlni egy talkshow-ban?
– Nem, egyszerűen csak nem szorgalmazzák. Nincs támogatottsága. Ezer-valahányszáz talkshow-adást készítettem, de ezek közül csak egy olyan volt – a köztévén futó Ridikül című műsorban –, ahol előjött a szexuális visszaélések témaköre. Erős adás volt megrázó vallomással, de nem lett folytatása, a sajtó sem kapta fel.

– Általában nem politikai témájú műsorokat készített, de a könyvében is megemlíti a Magyar Rádió portréműsorát, a Béla angyalait. Vendégül látták Göncz Árpádot, Orbán Viktort és Demszky Gábort is. Milyen emlékeket őriz róluk?
– Doszpod Bélával a legklasszikusabb értelemben vett portréműsorokat készítettünk, sok-sok előkészülettel, szerintem mindannyiunk számára a szakmánk egyik csúcsa volt ez a sorozat. Örülök, hogy megadatott, hogy nagyinterjúkat készítsek azokkal, akik az ország életét befolyásolják. Ma már egy riporter nem jut el idáig, és valószínűleg a riportalanyok sem lennének annyira odaadóak, nyíltak és őszinték. Megváltozott minden, a szakma is. Felgyorsult a világ, ezek a műfajok pedig elmúltak.

– Hosszú távon nem fognak nagyon hiányozni a közéletből?
– A minőséget egy ideje másutt kell keresni. A nagyobb felületekről alternatív csatornákra terelődött, és kevesebb embert ér el. A mélyebb beszélgetéseket manapság nem egy rádióműsorban vagy egy tévéműsorban találjuk meg.

– Beszélt a könyvbemutatón arról, hogy huszonöt éves tévés pályafutásának anyagaiból milyen kevés felvétel maradt meg önnek, és azt sem lehet tudni, hol érhetők el az archívumok. Kutakodott utána?
– Fogalmam sincs, merre kellene indulnom, ha például az egykor a TV2-n futó A világ árvái sorozat vagy a Jakupcsek show adásait akarnám megkeresni. Nem tudom, megvannak-e egyáltalán valahol. Nemcsak arról van szó, hogy ezeket a műsorokat történetesen én készítettem, hanem egy egész korszak dokumentálásáról. Megkérdezni sem tudom igazán kitől, merre induljak, a TV2-nél négyszer történt ugyanis vezetőségváltás, és én sem dolgozom már ott. Biztos, hogy ki lehetne nyomozni, de semmilyen evidens forrás nincs, ahol elkezdhetném. Érdekes egyébként, hogy az utóbbi időből tapasztalataim szerint az emberek inkább műsorokra emlékeztek, amelyeket szerettek, nem műsorvezetőkre. A korábbi évekből pedig műsorvezetőkre, de a műsoraikra nem.

– A televíziózás változott meg, vagy a fogyasztó?
– Szerintem a televíziózás.

– Mivel foglalkozik mostanában? Említette, hogy éppen forgatnak.
– Igen, egy kommunikációs kampányon dolgozom, amelynek a kitalálója is vagyok, és az arca is leszek. Ma még nem árulhatok el többet róla, de egy hét múlva talán már igen. Vannak szívügyeim, például az, hogy hétköznapi emberek példaértékű tevékenységét bemutassam. Tulajdonképpen ugyanazt csinálom, amit korábban, kommunikációval foglalkozom, csak más cégeknél, és más minőségben.

– El tud képzelni olyan tévés ajánlatot, amelyet elfogadna?
– Miért ne? Nyitottan kezelem ezt a kérdést, de egyáltalán nem várok rá. Ha jön valami, és lesz kedvem hozzá, akkor jó. Ha akkor nem, akkor mást csinálok.