Pedig van ám külsőség bőven: tökéletes hangtechnika, parádés fények, három darab tizennégy méteres kivetítő egy külön vizuális történettel. És telt ház. Ahogy pörögnek egymás után a korai időszak dalai, és lemegy az Előre, illéri, a Jönni fog egy lovas, az Autók a tenger felé, a Kényszer, érdek, ösztönélet, a Rezervátom vagy a Tökéletes helyettes, egyre inkább érzem, mennyire jó lenne, ha ismét a lábam taposnák a vbk-tól megtáltosodott kockásingesek a Barlangban. Mások is így vannak ezzel, és a küzdőtér, amelyet inkább székekkel rendeztek be, hamar felbolydul. Később az ünnepeltnek be is kell mondania, mit üzennek a securitysek a biztonsági előírásokkal kapcsolatban. Tiszta 90-es évek!
A színpadon felvonul az elmúlt 25 év alternatív válogatottja, zenészbarátként énekel egy vagy akár több számban is Bérczesi Robi, Kiss Tibi, Németh Juci, Varga Líviusz, Likó Marcell, és nem hiányozhat a korábbi Lovasi-produkciókból megismert népi vonós szekció sem, tagjai közt Pál István Szalonnával, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjével, miközben Lovasi zenésztársai a Kiscsillag zenekar aktuális felállásából és Kispál Andrásból állnak össze. A számok sorrendjében nem meghatározó, hogy melyik formációval írta az adott dalt, egymást vegyesen követik a Kispál és a Borz, a Kiscsillag és Lovasi szólólemezének szerzeményei. Így, hogy a számokat összehangszerelték erre az estére, egyértelművé válik, hogy – mások lebecsülése nélkül, és érdemeik maximális elismerése mellett – itt valóban Lovasi András életművéről szerzőségének első harminc évéről beszélünk. Személyében a különböző korszakok és formációk dalai eggyé olvadnak.
A 2010-es Kispál-búcsúkoncerthez hasonlóan az Arénában is érvényesül a kicsit az iskolai ünnepségekre emlékeztető koreográfia berendezett kocsmával, illetve Lovasi ifjúkori szobájával. Ez utóbbiban nem azért lóg a falon egy David Bowie-poszter is, mert az a Balogh Zsolt tervezte meg a koncert vizuális hátterét, aki sok más nagyszabású projekt mellett elkészítette David Bowie 3D-s gyerekszobáját is a londoni Victoria and Albert Museumba, hanem mert Lovasi részletesen elmondta neki, hogy egykori szobájában miként függtek a képek az édesapja által szerkesztett faliújságszerű rácson (a falra nem ragaszthatott), hogyan nézett ki az anyukája készítette jing és jang szőttes, a heverő és a könyvespolc. Megkockáztatom, ennyire erős vizuális háttere hazai előadó koncertjének még nem volt. A külön futó képi történet Lovasinak „a kozmoszból” Pécsre érkezésétől indult, és sajátos vizuális nyelvezettel támogatta meg a zenei sztorit.
