A közönség szívébe közben egy dallal, a „Doktor úr, doktor úr, a maga szíve sose fáj”-jal lopta be magát. Huszka Jenő operettjét, a Szabadság, szerelem címűt mutatta be 1955-ben az Operettszínház, Csákányi pedig Melchior doktor szerepében énekelte a szóban forgó dalt, amit aztán évekkel később is lelkesen követelt tőle a közönség.
„Apu nagyon maximalista és kritikus ember volt. Az is volt a beceneve, hogy Zsörti” – mesélte tavaly decemberben a Hír TV Alinda című műsorában Csákányi Eszter színésznő, Csákányi László lánya. Megjegyezve: a Vidám Színpadon főként kirívó volt édesapja kérlelhetetlen hozzáállása. Ennek kapcsán Straub Dezsőnek is volt egy jó sztorija a Színház.org-nak adott idei interjújában: „Csákányi Laci bácsi minden előadás végén, amikor legördült a függöny, azt mondta: »Köszönöm a férfias munkát, aki nem azt végzett, az szégyellje magát!«”
Csákányi Eszter az említett beszélgetésben hozzátette, a korral éppígy lett ő is maximalistább, „ezt a szakmát csak így lehet csinálni, úgy nem, hogy nem teszel bele mindent.” A színésznő 2004-ben a Magyar Narancsnak elmondta azt is: apja kevés drámai szerepet kapott, ami szerinte nem bizonyult jó döntésnek, hiszen hasonlókban is nagyszerű tudott lenni. Példaként az Eljő a jeges című darab egy kisebb szerepét említette: „abban nagyon ünnepelték.”
A színművész 1992. november 3-án, Budapesten hunyt el. Négy évvel ezelőtt, 2013. december 7-én róla nevezték el a szentgotthárdi filmszínházat, fennállása századik évfordulója alkalmából.
