„Nagyon maximalista volt, úgy is becézték, hogy Zsörti”

Huszonöt éve hunyt el Csákányi László.

A négy nagyot, Márkus Lászlót és Csákányi Lászlót, Psota Irént és Váradi Hédit nagyon nehéz volt összeegyeztetni – erről még Tomasevics Zorka szinkronrendező beszélt lapunknak adott áprilisi interjújában. Ő gyártotta a Flintstone család utolsó szériáját, ami számunkra a kőkorszaki szakik kalandjai mellett a szinkronhangok miatt is klasszikusnak mondható. Frédi mellett pedig számos emlékezetes karaktert szólaltatott meg Csákányi, akit pénteken huszonöt éve, hogy elvesztettünk. 

Foxi Maxi mellett volt ő Hercule Poirot, Óz, a nagy varázsló, A dzsungel könyve Baluja, de még Karak, a Szaffi-béli Loncsár, valamint Fjodor Karamazov is. Az 1921. január 13-án született színművész emellett a színpadon is számtalan különféle maskarát öltött: Ali basa volt az Egri csillagokban, Svejk a Hasek-darabban vagy Barchét az Őrült nők ketrecében. Mindeközben olyan filmekben láthattuk, mint az Indul a bakterház, a Rab ember fiai vagy a Sose halunk meg. 

Zsigovots László a ma Ausztriához tartozó Németújváron született, szülei pedig burgenlandi horvátok voltak, akik az 1921-es soproni népszavazáson arra voksoltak: a város maradjon Magyarország része. A Jászai Mari-díjat fiatalon kiérdemlő művész vezetéknevét utóbb változtatta Csákányira.

A szentgotthárdi középiskolai évek után a Színművészeti Akadémián tanult, majd diplomáját 1942-ben szerezte meg. Pályája elejét rögtön szovjet hadifogságban kezdte, miután 24 évesen a Nemzetiből vitték el katonának. Szovjetekkel ugyan nem harcolt, de mikor véget ért a háború, másokkal együtt Linznél őt is elfogták és bevagonírozták. Barátai próbálták kérni az akkor Nemzeti-igazgató Major Tamás közbenjárását, de nem jártak sikerrel.

Miután három év után visszatért az orosz bányákból, Csákányi személyesen is megtapasztalhatta Major „jóindulatát.” „Major Tamás titkárnője közölte, hogy az igazgató elvtárs házon kívül tartózkodik, amit én tudomásul vettem. Bár az ajtórésen láthattam, amint a tükör előtt áll, és borotválkozik. A szakszervezeti titkár aztán közölte, hogy nincsen státus számomra. Évekkel később mesélte, hogy mielőtt odaértem volna, megcsörrent a telefonja. Elhangzott az utasítás: Kirúgni, fasiszta!” – elevenítette fel a színész, aki aztán 1948-tól előbb a Pesti, majd az Úttörő, illetve az Ifjúsági Színháznál játszott. Később a nézők láthatták őt a Fővárosi Operettszínház, a Vidám Színpad, illetve a Vígszínház színpadán is. 

A közönség szívébe közben egy dallal, a „Doktor úr, doktor úr, a maga szíve sose fáj”-jal lopta be magát. Huszka Jenő operettjét, a Szabadság, szerelem címűt mutatta be 1955-ben az Operettszínház, Csákányi pedig Melchior doktor szerepében énekelte a szóban forgó dalt, amit aztán évekkel később is lelkesen követelt tőle a közönség. 

„Apu nagyon maximalista és kritikus ember volt. Az is volt a beceneve, hogy Zsörti” – mesélte tavaly decemberben a Hír TV Alinda című műsorában Csákányi Eszter színésznő, Csákányi László lánya. Megjegyezve: a Vidám Színpadon főként kirívó volt édesapja kérlelhetetlen hozzáállása. Ennek kapcsán Straub Dezsőnek is volt egy jó sztorija a Színház.org-nak adott idei interjújában: „Csákányi Laci bácsi minden előadás végén, amikor legördült a függöny, azt mondta: »Köszönöm a férfias munkát, aki nem azt végzett, az szégyellje magát!«”

Csákányi Eszter az említett beszélgetésben hozzátette, a korral éppígy lett ő is maximalistább, „ezt a szakmát csak így lehet csinálni, úgy nem, hogy nem teszel bele mindent.” A színésznő 2004-ben a Magyar Narancsnak elmondta azt is: apja kevés drámai szerepet kapott, ami szerinte nem bizonyult jó döntésnek, hiszen hasonlókban is nagyszerű tudott lenni. Példaként az Eljő a jeges című darab egy kisebb szerepét említette: „abban nagyon ünnepelték.”

A színművész 1992. november 3-án, Budapesten hunyt el. Négy évvel ezelőtt, 2013. december 7-én róla nevezték el a szentgotthárdi filmszínházat, fennállása századik évfordulója alkalmából.