A valóság szabadon jár át a költészetbe, a költészet otthonosan érzi magát a valóságban; a szó ismeri a zene és a matematika „szavát”, a zene szavakban és számokban is „gondolkodik”, a matematika zenévé és verssé érzékenyül. Mindezt a Magyar Rádióban már 1971-ben állította Vargha Balázs, Dimény Judit és Loparits Éva ismeretterjesztő sorozata. A Nyelv–zene–matematika több szempontból is úttörő volt: a poroszos oktatási szemlélettel szemben nem az ismeretek bevésésére, hanem a kreatív gondolkodásra, a több tudományterületet érintő, interdiszciplináris szemléletre helyezte a hangsúlyt. Igazsága történelmi példákkal is alátámasztható: a zeneelmélet kérdései például olyan matematikusokat foglalkoztattak, mint Püthagorasz, Marin Mersenne, Leonhard Euler vagy Carl Friedrich Gauss. Esterházy Péter író eredetileg matematikus volt, Albert Einstein ragyogóan hegedült, Bolyai Farkas, Bolyai János, Fejér Lipót és Farkas Gyula muzsikusként sem halt volna éhen. Bartók Béla leveleit olvasva irodalmi élményekkel is gazdagodhatunk, ám az sokakat meglephet, hogy a zeneszerző reménytelen szerelme, Geyer Stefi hegedűművésznő mögött is a tudomány egyik óriása magasodott.
A huszonhat éves Bartók 1907 májusában, a Zeneakadémia egyik ünnepi koncertjén ismerte meg az akkor tizenkilenc éves muzsikust, aki nyolcéves korától kezdve állt a koncertpódiumon. Azon a nyáron újra találkoztak Jászberényben, Stefi rokonának nyaralójában, ám végül Bartók fogta a fonográfot, és Erdélybe ment székely dallamokat gyűjteni, Geyer pedig európai turnéra indult. Szerelmük és szakításuk drámáját leveleken keresztül írták meg, a hegedűművésznő nem tudta viszonozni Bartók érzelmeit. Történetüknek e fejezetét Bartók több műben is megörökítette – a leghíresebb az I. hegedűverseny −, Geyer Stefi később több komponistát is megihletett. Bartók és Geyer húsz év múlva, 1929-től újra jó barátok lettek, a hegedűművész abban is segítette a zeneszerzőt – fiát, Bartók Pétert is −, hogy eljusson Amerikába.
Geyer Stefi 1911-től Bécsben élt, majd 1920-tól haláláig, 1956-ig Zürichben, ahol Walter Schultess svájci zeneszerző felesége lett. Sokat turnézott, a részletek szétaprózódtak, életéről − azon kívül, ami a Bartókkal folytatott levelezésén, a lapok híradásain túl fennmaradt − nem lehet sokat tudni. Legalábbis két évvel ezelőtt ezt még biztosan állították a zürichi Központi Könyvtár egyik előadásán, amely nem hagyta nyugodni a Svájcban élő csembaló- és orgonaművészt, Váradi Helgát, és egy nyomozással is felérő kutatásba fogott. Bár Geyer Stefi annak idején ünnepelt hegedűművész, a Zürichi Konzervatórium tanára is volt, Zürichben néhány fotón és a koncertplakáton kívül nem túl sok tárgyi emlék maradt utána. Hagyatékának egyes darabjait Váradi Helga Athénban találta meg, másokat Norvégiában, ahová Geyer Stefi nemcsak muzsikálni járt szívesen, a természet szépsége is vonzotta.
