„A festő megfesti a képet, és ezzel eljut egy olyan magaslatra, ahonnét a világot másképp látja. Ha más megnézi a képet, akkor teljesen más irányból elindulva – ugyanazokon a gondolati műveleteken végigmenve – hasonló eredményekre juthat. Ezen a ponton, a »magaslaton« indul meg a kontempláció. Ahonnan aztán az ember visszasétálhat a hétköznapok világába” − vallja Kondor Attila. A kontemplatív festészet a művész felfogásában nem önmagáért való gyakorlat, és nem csupán arra ösztökél, hogy végiggondoljunk valamit – ezzel csak a konceptuális művészek elégszenek meg. A szemlélődés mélyebb folyamatokat kell hogy megindítson, át kell hogy alakítsa az embert. Mindennap felkapaszkodni a „magaslati pontokra” – csak így haladhatjuk meg a beszűkült, egyéni nézőpontunkat. Kondor Attila szerint ehhez hasonló élményeket élhetnek át azok is, akik egy-egy turistaút során sikeresen kivonják magukat a hétköznapokból, mert – ha rövid időre is – képesek vezetni a gondolataikat, fókuszálni a figyelmüket a szépség forrásai felé. A saját tudatosságunk a legtávolibb világokba is elrepíthet.
A szmogos utcákon járva ösztönösen gyorsan és felületesen vesszük a levegőt, pont úgy, ahogy vészhelyzetben lélegeznek a vadállatok. Ám a szennyezett levegőt magunk mögött hagyva, a hegytetőn, ahonnan kilátás nyílik a városra, a házak, utcák, terek zártnak hitt rendszere egy nagyobb távlat részévé válik. Önkéntelenül is megállunk, a légzésünk lelassul, megnyugszik – írja A figyelem útjaiban Kondor.
Amint a Resident Art Budapest galéria vezetője, Schneller János művészettörténész emlékeztet: a festészet érzéki művészet, ezért Kondor Attila képei szemlélődés nélkül, önmagukban is hatnak a nézőjükre. Ám akár Kondor, akár Van Gogh képeit is látjuk: mindenfajta világhoz érdemes szemlélődve közelíteni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!