A magyarországi színházi szaksajtó úgy tartja, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata felívelőben van, nagyon jó energiák működnek ott. Nemrégiben a városban jártam, hogy arról írjak, miért választja számos magyarországi színészhallgató a határon túli települést tanulmányai helyszínéül. Mivel nem tudtam sokáig maradni, és így személyesen megtekinteni a teátrumban játszott előadások valamelyikét, Gáspárik Attila igazgatótól megkaptam néhánynak a felvételét. A magyar és a román társulat által közösen létrehozott Double bind roppantul elgondolkodtatott. Mielőtt még belevágnék a Kincses Réka és Alina Nelega által írt és rendezett dokumentarista darab ismertetésébe, el kell mondanom, hogy a román–magyar együttélés témáját boncolgató előadásnak volt előzménye: a szintén marosvásárhelyi Yorick Stúdió 20/20 előadása az 1990 márciusában lezajlott véres események kapcsán beszélt a többség-kisebbség viszonyáról.
A double bind egyébként egy pszichológiai szakkifejezés, kettős kötést jelent. Az ötvenes években egy amerikai egyetemen a kutatók azt vizsgálták: milyen következményei vannak egy egyén lelki fejlődésére, ha már korai életkortól fogva ellentétes utasításokat kap a kommunikáció különböző csatornáin keresztül. A válasz nem meglepő: ha érzelmileg fontos személytől érkeznek, akkor súlyos traumákat okozhatnak. A double bind helyzetben ugyanis az ellentétes igényeknek, elvárásoknak képtelenség megfelelni, az elszenvedője bármit tesz, mindig büntetésre számíthat.
Erdélyben gyakorlatilag mindenkinek van egy története a román–magyar együttélésről, és ezek jó része igazi double bind helyzet. Mint az egyik szereplő történetében: a román kisfiút otthon minduntalan arra emlékeztették, hogy a nagyanyját a magyarok kergették el, ám amikor az iskolában a társaival meztelenre vetkőztetett és megalázott egy magyar kislányt, a szülők kiakadtak. – Hát erre tanítottunk mi téged? – üvöltötték neki.
A megrázó előadásban sokszor előkerül a konfliktusváros motívuma is, amelyet egyik náció sem tud igazán magáénak érezni a vélt vagy valós sérelmek miatt. Vegyük csak a nyelvhasználatot: a Double bind kétnyelvű, és hogy a néző biztosan megértsen mindent, a fordítást a falra vetítik. Egyébként azért is jó, hogy ez az előadás megszületett, és így született meg, mert a Romániában működő kilenc magyar költségvetési színház közül öt szoros közelségben dolgozik a helyi román színházzal. Sok helyen akár a színpadot is megosztva, ám a művészi munkát egymás elől gondosan bezárt ajtók mögött végezve. Talán nem is ellenségeskedésből – a nyelvi különbözőség legitim alapot ad a közömbösségnek.
