A kárpátaljai sebészorvos, aki negyvenhatezer imát mondott a betegeiért

Linner Bertalan szimbólumértékű alakjáról készült dokumentumfilm Beregszászon.

A rendező a film alanyának jelentőségéről azt is elmesélte lapunknak, hogy egy történet szerint egy híres budapesti sebész Beregszászon átutazva csak azért szállt le a vonatról, hogy megismerkedhessen Linner doktorral, akiről köztudomású volt, hogy jelentős szovjet tisztviselőkhöz is hívták, sőt sokak szerint (bár nincs erre bizonyíték) magát Sztálint is gyógyította.

Mindenesetre „ha Linner doktor valakire ránézett, az már meg volt mentve” – elevenítette fel jelentőségét egy volt kolléganője. A tisztelet kölcsönös volt, valamennyi kollégájának megjegyezte a születésnapja dátumát, s meg is ajándékozta őket. Még a lelki bajokat is orvosolni igyekezett, hiszen az is hozzátesz az emberek szó szerinti egészségéhez.

Az operatőr a részletekről elárulta nekünk, hogy „háromféle elemből épül fel a film, amelyek különböző témakörben ismétlődnek: Linner doktor imája a templomban”, ez a film gerince, ehhez járul egy szemtanúval készült interjú, valamint a cselekmény, „amely korabeli rekonstrukcióként zár le egy bizonyos témakört Linner doktor életéből”. Az utóbbiaknál nagyobb kihívást jelentett az operatőri munka az eredeti helyszíneken, „hogy azok a megfelelő napszakban, fényeknél történjenek, mivel csupán háromtagú stábbal dolgoztunk, és a technikai feltételek is meglehetősen korlátozottak voltak”. Forgattak „a beregszászi templomban, utcákon, temetőben, a beregszászi kórház folyosóin, sebészeti osztályán, műtőben”, ahol „nem igazán volt lehetőség teljesen lezárni a helyszíneket a forgatás idejére. Többször, kihasználva azt, hogy épp nem jön senki, vagy nincs forgalom, kezdtünk el felvenni egy-egy jelenetet”. Az utómunka során pedig igyekeztek a régi magyar játékfilmekre jellemző színvilágot kialakítani, elősegítve, hogy a néző visszacsöppenhessen a múlt századi történések világába. „A film megzenésítésénél is olyan dallamokat  választottunk, amelyek érzelmileg is segítenek ráhangolódni egy-egy jelenetre.”

De milyen lett a végeredmény? Egy kárpátaljai néző szavai árulkodók: „Szerintem mi, akik maradtunk, naponta hozzuk meg ezt a döntést a jelen helyzetben, és másnap újra feltesszük a kérdést: helyesen tettük? Látva a filmet, hiszem, hogy igen!”