És kérjük az Úristen segítségét azért is, hogy a háztartásikisgép-ellátottság a következő esztendőkben Magyarországon és az egész világon tovább javuljon! Könyörgünk hozzád, ámen – recitálja a bojler-kazán szerelő vele imádkozó (nem mellesleg már halott) asszonya, illetve a trikóra vetkőzött, költői hajlamú, Columbónak csúfolt rendőrnyomozó és az ő felesége társaságában. Hamarosan a többiek is megszólalnak: hasonló, nagy volumenűnek semmiképpen sem nevezhető, kifejezetten idiotizmusra valló fohászok szakadnak ki belőlük is a Kamra Gothár Péter rendezte, Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler című előadásában. Az idiotizmus pedig rohamosan terjed a primer valóságra erősen emlékeztető színpadi miliőben; nem csodálkozhatunk tehát azon sem, ha (egyáltalán nem mellékes) mellékkövetkezményeként az imádság mint valóságos gyakorlat meghal. Helyét üres formulákon alapuló, eldarálható, tetszés szerint variálható, végeérhetetlen könyörgéssorozat veszi át – a semmiről.
A szerző, Bognár Péter versei nyomán még az év elején, a színművészeti harmadéves zenés színész osztályának közreműködésével, Gothár Péter rendezésében született meg (az azonos című kötet alapján) A rodológia rövid története című előadás. A fiktív tudományágról, a rodológiáról szóló, hatalmas asztal körül zajló játék szellemi rokonként akkor a jeles francia írót, Raymond Queneau-t juttatta eszünkbe. (A történet szerint 1986-ban alakult MTA-kutatóintézet munkatársai a rodar nevű szerkezetek segítségével „étertest-szubsztanciákat”, azaz rodokat gyűjtenek össze, a kutatók ezeket vizsgálva jutnak különös „emlékanyagokhoz”.) Ugyanez az érzésünk támadt most a Kamrában is; mintha a Queneau Zazie a metrón-jának hasonló játékossággal összekuszált identitású párbeszédei folytatódnának. Bognár Péter történetének középpontjában (látszólag) egy gyilkosság/baleset áll. A nyitóképben a Columbo hadnagyként is emlegetett István (Tasnádi Bence), a rímekben beszélő és ezt gyakran másoktól is elváró „költőrendőr” hatol be egy tájszólásban meg-megszólaló zászlósnővel a tett helyszínére: a konyhapult mellett elterülve, sonkakéssel a hátában fekszik Detti, a halott asszony (Rezes Judit). A gyanúsított a bojlerszerelő férj, Sándor (Kocsis Gergely). A krimik (Humphrey Bogarttól a Derrickig) kedvelt módszerét, a retrospektivitást követve, azt egyébként némi parodisztikus-groteszk szósszal leöntve haladunk tovább az eseménysor felgöngyölítésében.
