1974-ben jelent meg az egyik legmélyebbnek tartott műve, az Au plaisir de Dieu, amelyben egy világ végét, a családja széthullását írta meg. Ettől kezdve az egyik legelismertebb francia írónak számított, miközben művei közönségsikernek is örvendtek. Tíz év alatt tizenöt regényt publikált, és valamennyi az eladási listák élére került. Három nagy regényében, az Histoire du Juif errant (1990), a La Douane de mer (1994) és a Presque rien sur presque tout (1996) című kötetekben filozofikus, összetett világmagyarázattal próbált szolgálni.
Tavaly jelent meg önéletrajzi regénye Je dirai malgré tout que cette vie fut belle (Mindenek ellenére azt mondom, hogy az élet szép) címmel, amelyben a magát agnosztikusnak tartó író azt írta: „Hiszek Istenben, mert remélem, hogy létezik.” „Nem voltam se hős, se mártír, se szent. Felfordulásban és mozgalmasan éltem. A boldogságot és nagyon gyakran az örömöt kerestem. De ügyetlenül és tudattalanul is a lelkem mélyén mindig is az utat, az igazságot, az életet kerestem” – írta.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!