Az osztrák–magyar kiegyezés 150. évfordulója kapcsán szervezett programot az Andrássy-egyetem: a minapi eseményen különböző nemzetek egykori és jelenlegi politikai vezetői ültek össze, hogy kifejtsék véleményüket e jelentős történelmi pillanat akkori és jelenlegi hatásairól. A kiegyezés a Habsburg-uralkodóház, illetve a Deák Ferenc és Andrássy Gyula vezette magyar tárgyalódelegáció között 1867 elején született megállapodás volt, amely a Habsburg Birodalom és a Magyar Királyság között fennálló, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta némiképp zavaros politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat rendezte.
– Számunkra ez jelentette az utolsó aranykort, amely időben minél távolabbivá válik, emléke annál szebbé. A magyaroknak mindenképp pozitív időszak volt, Budapest nagyrészt akkor vált azzá a várossá, amelyet ma is ismerünk, elég, ha végigsétálunk például az Andrássy úton – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Más nemzetek azonban keserűbb szájízzel élték meg ezt a korszakot. A Teplicében született Bába Iván, a Külügyminisztérium volt közigazgatási államtitkára például elmondta, a szlovákok számára ez az időszak nem épp a fejlődésről szólt. Ugyanerre világított rá Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter is, aki szerint a csehekben a csalódottság érzése munkált, hiszen Ferenc József csak a magyarokkal egyezett ki, a többi nemzettel nem. Erhard Busek pedig, aki korábban osztrák alkancellárként, tudomány- és kutatásügyi miniszterként tevékenykedett, kifejtette, az osztrákok számára megterhelőek voltak a kiegyezés utáni évek, igaz, ma már ők is inkább nosztalgiával tekintenek vissza rá. A fiatalokat ugyanakkor egyre kevésbé érdekli a múlt.
A résztvevők többsége abban is egyetértett, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia az I. világháborút követően épp amiatt esett szét, mert a kiegyezés a magyarok melletti nemzetek önállósodási törekvéseit figyelmen kívül hagyta, illetve kevés olyan reformot hozott, amely megoldotta volna a halmozódó problémákat. – A közös ház amiatt sem volt jó, mert valakinek a pincében és a padláson is aludnia kellett – fogalmazott ezzel kapcsolatban Erhard Busek.
A beszélgetés során a jelenről és az esetleges jövőről is szó esett. Schwarzenberg és Busek úgy vélte, Közép-Európában az a probléma, hogy a nemzetek megszokták, valaki felülről intézkedik az országok boldogulása végett, s a többség manapság is ezt várná el. Busek kifejtette, örül Donald Trump hatalomra jutásának, mert abban bízik, az amerikai elnök mindenkit jól fenékbe fog billenteni, hogy ösztönözze az önállósodást. A volt alkancellár szerint egyéb gondok is vannak: a jelenben például csak a Bécs–Budapest autópályát sikerült kiépíteni, az osztrák fővárosból Krakkóba vagy Zágrábba továbbra is nehézkes eljutni autóval. Úgy vélte, ezt mindenképpen orvosolni kellene.
Természetesen a V4-ről és az Európai Unióról is kifejtették véleményüket a beszélgető felek. Abban egyetértettek, hogy a visegrádi együttműködés jó példa az összefogásra, egyebek mellett segített abban is, hogy a Magyarország és Szlovákia közötti viszony normalizálódjon. Az EU kapcsán ellenben Bába azt mondta, hiába nagyon jó rendszer, vannak benne hibák, hiszen a tagországok fontossági sorrendje sosem változik, ez pedig gátja a fejlődésnek. Busek szerint az lenne ideális, ha az unió bizonyos ügyekben törekedne a közös szisztéma kimunkálására: például ideális lenne létrehozni egyfajta közös oktatáspolitikai rendszert az Erasmus-ösztöndíjon felül is. Szerinte akár egy közös történelemkönyv is sokat lendítene a különböző nemzetek megértésében, az együttműködés fellendítésében.
