Az osztrák–magyar kiegyezés 150. évfordulója kapcsán szervezett programot az Andrássy-egyetem: a minapi eseményen különböző nemzetek egykori és jelenlegi politikai vezetői ültek össze, hogy kifejtsék véleményüket e jelentős történelmi pillanat akkori és jelenlegi hatásairól. A kiegyezés a Habsburg-uralkodóház, illetve a Deák Ferenc és Andrássy Gyula vezette magyar tárgyalódelegáció között 1867 elején született megállapodás volt, amely a Habsburg Birodalom és a Magyar Királyság között fennálló, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta némiképp zavaros politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat rendezte.
– Számunkra ez jelentette az utolsó aranykort, amely időben minél távolabbivá válik, emléke annál szebbé. A magyaroknak mindenképp pozitív időszak volt, Budapest nagyrészt akkor vált azzá a várossá, amelyet ma is ismerünk, elég, ha végigsétálunk például az Andrássy úton – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Más nemzetek azonban keserűbb szájízzel élték meg ezt a korszakot. A Teplicében született Bába Iván, a Külügyminisztérium volt közigazgatási államtitkára például elmondta, a szlovákok számára ez az időszak nem épp a fejlődésről szólt. Ugyanerre világított rá Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter is, aki szerint a csehekben a csalódottság érzése munkált, hiszen Ferenc József csak a magyarokkal egyezett ki, a többi nemzettel nem. Erhard Busek pedig, aki korábban osztrák alkancellárként, tudomány- és kutatásügyi miniszterként tevékenykedett, kifejtette, az osztrákok számára megterhelőek voltak a kiegyezés utáni évek, igaz, ma már ők is inkább nosztalgiával tekintenek vissza rá. A fiatalokat ugyanakkor egyre kevésbé érdekli a múlt.
A résztvevők többsége abban is egyetértett, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia az I. világháborút követően épp amiatt esett szét, mert a kiegyezés a magyarok melletti nemzetek önállósodási törekvéseit figyelmen kívül hagyta, illetve kevés olyan reformot hozott, amely megoldotta volna a halmozódó problémákat. – A közös ház amiatt sem volt jó, mert valakinek a pincében és a padláson is aludnia kellett – fogalmazott ezzel kapcsolatban Erhard Busek.