Talán sokan emlékeznek rá, hogy A szürke ötven árnyalata című regénybe milyen súlyos fordítási baki került azzal, hogy Tótisz András nem tudta, a Kings Of Leon egy zenekar, így a nevüket simán átültette magyarra, méghozzá Oroszlánkirályként. Persze ez nem egyedi eset, hiszen a műfordítás mint szakma korántsem könnyű, egy-egy szöveg magyarítása sok esetben még a legedzettebb művelőit is jókora fejtörésre tudja késztetni.
Ennek apropóján szervezte meg a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület és a Magyar Műfordítók Egyesülete kedden a Magvető Caféban a Hogyan nőtt szarva Mózesnek? című beszélgetést, amelynek központi témája értelemszerűen a félrefordítás volt.
A rendezvényen Kappanyos András és Széky János műfordítókat faggatta Elekes Dóra író arról, hogy a műfordításoknak milyen nehézségeik, buktatóik lehetnek. – Természetesen az mindig vicces, ha más esik hasra és nem mi, ugyanakkor a félrefordítások felfedezése abban a tekintetben mindenképp hasznos, hogy tanul belőlük az ember – fogalmazott Kappanyos András, aki például Kurt Vonnegut Kékszakáll című regényének fordításakor követte el azt a hibát, hogy a Castor oilról (amelyet Mussolini itat meg valakivel) azt hitte, valami üzemanyagmárka lehet, pedig valójában az a ricinusolaj.
Széky János ezzel szemben a szakismeret hiánya miatt találta szemben magát egy problémával a kilencvenes években. – Akkor még a piercingekről viszonylag keveset lehetett tudni, így Tibor Fischer A Gógyigalerijének első fordításánál fogalmam sem volt arról, hogy a súlyzó valójában ennek a testékszernek az egyik legnépszerűbb típusa – vallotta be.
A szakemberek arra is kitértek, léteznek-e olyan szövegek, amelyek gyakorlatilag lefordíthatatlanok. – Abban az esetben nem érdemes nekikezdeni egy szöveg fordításának, ha annak magyarra átültetése túl sokat venne el az eredeti értelméből – emelete ki Kappanyos. Szerinte James Joyce-tól az Ulysses (amelynek új fordításában részt vett) is egy olyan mű, amely ennek a határmezsgyéjén mozog, mivel túl sok külön magyarázat kell egyes kifejezésekhez, mondatokhoz, de az is probléma, hogy míg az angolban vannak nyelvtani nemek, addig a magyarban nincsenek, így időnként szükséges jóval hamarabb pluszinformációkat közölni egy-egy karakterrel kapcsolatban az olvasókkal.
Az est folyamán szó esett viszont egy olyan félrefordításról is, amely abszolút szándékosan nyúlt bele az eredeti szövegbe. – Kosztolányi Dezső Lewis Carroll művét, az Alice Csodaországbant ültette át olyan közegbe, amely a magyarok számára közérthetőbb. Így lett a főhős neve Évike (a regény címe pedig Évike Tündérországban), a Cheshire macskából Fakutya, a Szív Királynőből pedig egy hasadt személyiségű király. Utóbbi azért is érdekes, mert Kosztolányi ezzel gyakorlatilag a fő antagonistát írta ki a történetből, s mindezt vajon miért? Mert nem a francia, hanem a magyar kártyát vette alapul, amelyben nincsenek királynők – mesélte Kappanyos, aki hozzátette, ahhoz persze Kosztolányinak kellett lenni, hogy valaki ennyire merészen belenyúljon az eredeti műbe.
S hogy miként nőtt szarva Mózesnek? A kutatók egy része szerint ez is egy félrefordítás, ugyanis Szent Jeromos a Vulgatában valószínűleg összekeverte a héber szarv és sugár szavakat (qaran és qeren), s ezt aztán még a művészetben sem mindig kérdőjelezték meg, hiszen például Michelangelo is szarvakat faragott Mózes-szobrának. Vagyis magából a hülyeségből is válhatott szent szöveg, ahogy Kappanyos András fogalmazott.
