A gyűjtőtáborba megy meglátogatni elhurcolt apját, bátyját és szerelmét a tizenhat éves Tóth Eszter, számos falubéli asszonnyal. Szeretteihez nem engedik, kifosztják, öt szovjet katona pedig megbecsteleníti – és a lelkében örökre elpattan valami. Ahol számos sorstársának betetőzik, neki ott kezdődik a tragédiája. Méhében megfogan az erőszak, „a sátán fattyának” anyja lesz, anyai örömök nélkül – miközben a falubéli asszonyok katonakurvának bélyegzik. Ám megszülni a kölyköt Isten rendelése szerint, és küszködni – ahogy Eszter fogalmaz – még egy regényben kimondva sem könnyű, miközben a rettentő történések csak sokasodnak körülötte. A regény filmen éled újjá.
1944. szeptember 8-án indította meg a Kelet-Kárpátok nevű támadó hadműveletet az 1. és a 4. ukrán front; október 28-án már egész Kárpátalja a szovjet katonaság ellenőrzése alá került. November 13-án adta utasításba a 4. ukrán front vezérkara: minden hadköteles korú magyar és német nemzetiségű kárpátaljai férfi háromnapos munkára köteles jelentkezni. A málenkij robot ürügyén november 18-án indították az elhurcoltak első gyalogos menetoszlopát Munkácsról a szolyvai átmeneti gyűjtőtáborba, amelynek már akkor voltak foglyai: a szolyvai gyárak magyar és német nemzetiségű munkásai, mérnökök, tanárok, felsőbb osztályos iskolások.
A Kárpátontúli Ukrajna Népi Bizottságainak első kongresszusa november 26-án ülésezett először Munkácson, és kikiáltotta Kárpátontúli Ukrajna „újraegyesítését” Szovjet-Ukrajnával – akkor már egy hónapja állt ugrásra készen egy csehszlovák küldöttség is a hatalomátvételre. Határoztak a népbizottságok Kárpátontúli Ukrajna földműveseinek, munkásainak, tisztviselőinek földhöz és erdőhöz juttatásáról is, egyúttal a magyarokat és a németeket az ukrán nép örök ellenségének nevezve. Az „újraegyesítési” manifesztum elfogadói akkor még magyar állampolgárok voltak, így tetteikért a felelősséget később sem a Szovjetunió, sem Ukrajna nem vállalta. És bár az 1946-ban megkötött Molotov−Benes-szerződés a manifesztumot nem tartalmazta, november 26-át a hivatalos ukrán szervek még sokáig, a szovjet időkön túl is megünnepelték.
Dupka György kötete a sztálinizmus kárpátaljai áldozatairól 1993-ban jelent meg. Az Egyetlen bűnük magyarságuk volt című emlékkönyvben olvasható, hogy csak a szolyvai átmeneti gyűjtőtáborba negyvenezer kárpátaljai férfit hurcoltak 1945 áprilisáig, a tábor bezárásáig. Közülük huszonötezerrel végzett a rossz bánásmód, az alultápláltság, a téli hideg és a flekktífusz. Szolyván törik derékba Nagy Zoltán Mihály 1991-ben megjelent regénye, A sátán fattya fentebb említett főhősének, a tizenhat éves Tóth Eszternek az élete is.
A regényből először monodráma készült, amelyet 2014 őszén mutattak be a fiatal beregszászi színművész, Tarpai Viktória főszereplésével. Másfél év után pedig Zsigmond Dezső vitte filmvászonra A sátán fattyát – főként a sóstói falumúzeumban forgatva −, Tarpai Viktória mellett a Nemzeti Színház olyan Beregszászhoz kötődő művészeivel, mint Trill Zsolt és Szűcs Nelli. A filmet hétfő este mutatták be az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ám arról egyelőre nincs hír, hogy valamikor a mozikba vagy a tévéképernyőre kerülhet-e. Pedig az emlékezés angyalának rejtőzködő alakját is föl lehet fedezni a drámai képkockákon: több olyan színész is a részese a filmnek, akinek családja hasonló körülmények között veszítette el egy-egy szerettét.
